Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Milyenek legyenek az alapiskolai anyanyelvtanítás követelményei
natkozó követelményeket teljesíteni lehessen, több figyelmet kell majd szentelni azoknak a nyelvi tényezőknek, amelyek közlő jellegű feladatokat teljesítenek. Ilyenek az alaktan, a mondattan, a szókincs és a stílus. Mivel a helyesírás és a kiejtés elsajátítása nem hanyagolható el, biztosítani kell, hogy az alapvető jelenségek megtanítását a lehető legkorábban be lehessen fejezni, hogy a többi ismeretanyagnak ne csak a II. ciklusú iskolák, hanem már az alapiskola tantervében is elég hely, ill. idő jusson. A jelenlegi helyzethez viszonyítva több időt kell fordítani a szókincsfejlesztésre, továbbá nagyobb figyelmet kell szentelni a fogalmazástanításnak. A nyelvtani ismeretanyagban nagyobb súlyt kell helyezni az alaktani és mondattani ismeretek biztonságos kezelésére. A tanulókban jobban tudatosítanunk kell, hogy a nyelvtani ismeretek rendszert képeznek; a kevésbé fontos jelenségeket éppen csak megemlítjük, tehát általában nem követelünk aprólékos magyarázatot a nem túlságosan lényeges ismeretekkel kapcsolatban. Az emlékezetben tartásnak is föltétlenül szerepet kell biztosítani, hogy a tanulók bizonyos nyelvi jelenségeket helyes formájukban jegyezzenek meg (ne használják pl. az ... én adnák, mondanák első személyü alakokat a helyes adnék, mondanék helyett, az építés, javítás helyett az építés, javítás alakokat, az egyelőre helyett az egyenlőre alakot stb.). Ugyanez érvényes a helyesírásra vonatkozóan is, amelynek tanítására a legtöbb iskolában igen sok időt fordítanak, s ennek ellenére az eredmény nem kielégítő. Ebben a feladatban nem csak az a probléma, hogy miképpen tanítsuk a helyesírást gazdaságosabban, de ugyanakkor eredményesebben. A javulás előfeltétele, hogy a pedagógusok helyesen értelmezzék a helyesírás szerepét, rendszeresen tanítsák a helyesírást, és megfelelő módszeres eljárásokat alkalmazzanak. A helyesírástanítás eredményessége szempontjából az is fontos, hogy a tanerők — tantárgyra való tekintet nélkül — a köznyelvi kiejtésre nagyobb gondot fordítsanak. Nem közömbös az sem, hogy az egyes évfolyamok tantervébe milyen tananyag kerüljön. Kellő megfontolás alapján biztosítani kell majd, hogy a nyelvi nevelés ne csak az alapiskolában, hanem a II. ciklusú iskolák valamennyi évfolyamában is megfelelő terjedelemben helyet kapjon, mert jelenleg a II. ciklusú iskolákban — egész Csehszlovákiában tanítási nyelvre való tekintet nélkül — szinte jelentéktelen szerepet tölt be. így aztán szinte lehetetlenné vált, hogy a tanulók kellő helyesírástudásra tegyenek szert, magukévá tegyék a helyes kiejtést, és minél előbb úgy elsajátítsák a lényeges alaktani tudnivalókat, hogy — különösen a felsőbb évfolyamokban — elegendő idő jusson a többi ismeretanyag megtanítására. A legújabb oktatáselméleti megállapítások szerint a tanítást tartalmi tekintetben minden egyes évfolyamban igényesebbé lehetne tenni, ennek azonban az az alapfeltétele, hogy a tananyag megmagyarázására a megfelelő időben módszeres eljárások alkalmazásával kerüljön sor, amelyek megfelelnek a tanulók életkorának ill, felfogóképességének. Ha az életkorhoz mért követelményről beszélünk, az igényesség fokának olyannak kell lennie, hogy lehetővé tegye az átmenetet a magasabb fokú követelményhez. Szólni kell az oktatómunka módszereiről is. Rendkívül fontos lesz, hogy az eddig követett módszeres eljárásokat tökéletesítsük, s ezeket következetesen alkalmazzuk az oktatómunkában, tekintetbe véve a tanulók felfogóképességében mutatkozó különbségeket. El kell érni, hogy a tanulók az anyanyelvtanítás során világosan lássák az anyanyelvnek mint egységes tantárgynak, illetve a tantárgy egyes részterületeinek a jelentőségét. Az is fontos, hogy a nyelvre vonatkozó tudnivalók megmagyarázásának módja a tanulók számára Érdekes legyen. A tananyag érdekességét különböző módon biztosíthatjuk, pl. jól megválasztott szövegekkel, az egyes nyelvi jelenségeknek különféle összefüggésekben végzett megvilágításával, a tananyag ötletesen történő gyakoroltatásával, fejtörést igénylő feladatokkal stb. Az érdekességre való törekvés követelményét nem szabad lebecsülni, mert a tanulókat az érdekes tantárgy tanulásra serkenti. Ügyelni kell arra is, hogy a nyelvi jelenségek magyarázatának és a szabályoknak a megszövegezése során tekintetbe vegyük az egyes korosztályok felfogóképességét, és ugyanakkor a lehetőséghez képest ragaszkodjunk a logikus pontossághoz. Hasonló szempontoknak kell érvényesülniük a szakkifejezések használatában is. Nagyobb gondot kell majd fordítani a nyelvvel kapcsolatos tudnivalókra, elsősorban azokban a gyakorlatokban, amelyek csupán egyes jelenségekkel foglalkoznak, de azokban is, amelyekben a tanulók az összefüggő szóbeli és írásbeli megnyilatkozásokat gyakorolják. Az ilyen gyakorlatok során fejleszteni kell a tanulók önálló tevékenységét. Az ismertetett elgondolásnak megfelelően át kell majd dolgozni a tankönyveket és a szemléltető eszközöket, 15
