Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Milyenek legyenek az alapiskolai anyanyelvtanítás követelményei
leménye szerint a helyzetet súlyosbítja, hogy akik az oktatómunka közvetlen részesei vagy pedig közétett hatást gyakorolnak rá (a tanító, a tanuló, a család, a szakemberek, a művelt nyilvánosság], azoknak az anyanyelvhez való viszonya igen gyakran helytelen: egyesek lebecsülik a nyelvi nevelést és a nyelvnek a mai társadalomban betöltött szerepét, mások meg egyoldalúan a nyelvnek csupán bizonyos vonatkozásait és összefüggéseit tartják szem előtt, például az érzelmi és esztétikai vonatkozásokat, a nemzeti hagyományok megőrzését, a nyelvtisztaság kérdését, vagy ellenkezőleg: ezeket a vonatkozásokat egyáltalán nem veszik tekintetbe, hanem tisztán gyakorlati álláspontot foglalnak el a nyelvvel szemben. A nem kielégítő magyartanítás következményeit fölösleges részletezni. Kétségtelen, hogy a fogyatékos nyelvi műveltség nagymértékben csökkenti a társadalmi munka hatékonyságát, mert ez a gyakorlatban szorosan összefügg az élőszóban vagy írásban megnyilvánuló kapcsolatokkal. A nyelvi műveltség nem csupán abban nyilvánul meg, hogy valaki nem követ el súlyos helyesírási és nyelvtani botlásokat. Kár, hogy ezeket a veszteségeket nem tudjuk ösz- szegszerűen kimutatni, mert ez fényesen bizonyítaná a nyelvi műveltség jelentőségét mind az egyének, mind pedig az egész társadalom szempontjából. Az anyanyelvtanítás ki nem elégítő helyzete és és a gyakorlat által támasztott fokozódó követelmények elkerülhetetlenné teszik, hogy 1. minden érdekelt tudományág és tényező hatásos együttműködése alapján alakuljon ki a nyelvi nevelés új koncepciója; e munka során lényegesen ki kell bővíteni a tantárgyak közti kapcsolatokat, továbbá nagy szükség lesz az olyan pedagógiai, lélektani és nyelvészeti tanulmányokra, amelyek a különböző korcsoportokba tartozó tanulók nyelvi nevelésével fognak foglalkozni. Fontos, hogy megteremtsék az iskolai gyakorlat irányításához, az iskolai munka megszervezéséhez és a nyelvi nevelés új koncepciójának sikeres megvalósításához a szükséges feltételeket. A tanítóképzésnek is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a főiskolákon. Ugyanis még a legjobb tantervek és tankönyvek sem biztosíthatják egymaguk a jó eredményt: a döntő tényező továbbra is a pedagógus marad, ha hatásos módszeres eljárásokat tud alkalmazni, és az oktatómunka szempontjából kedvező körülmények között tud dolgozni. Mivel az alapiskolának a felületesség elkerülése érdekében a jövőben mindenekelőtt a tanulók gondolkodási képességét kell fejlesztenie, a magyar nyelvet tanító pedagógusnak is az lesz az egyik fő feladata, hogy megtanítsa tanítványait önállóan dolgozni és gondolkodni. A magyartanítás során a nyelvi nevelésnek a magyar tannyelvű iskolákban tulajdonképpen az iskolai oktató-nevelő munka középpontjában kell állnia, mert döntő szerepet játszik a világos és pontos gondolkodásmód kialakításában, amely a nyelvvel dialektikusán összefügg. Ezért lényeges, hogy a nyelvi nevelés koncepciója az iskolai nevelés új koncepciójának kiegészítőjeként, azzal párhuzamosan készüljön el, sőt a nevelőmunka koncepciójának már valamivel korábban ki kellene alakulnia. Azt a tan- tervjavaslatot, amelyet rövidesen vitára bocsátunk, ideiglenesnek kell majd tekinteni, mert a tananyagbeosztással és a megfelelő módszeres eljárások megválasztásával kapcsolatban egyes kérdésekre a választ a kutatásnak, illetve a gyakorlatnak kell majd megadnia. Ebben a vitaindító írásban elsősorban a nyelvi nevelés elvi kérdéseivel és követelményeivel foglalkozunk, az irodalmi nevelés megoldásra váró problémáira külön cikkben kívánunk rámutatni. Hadd lássunk tehát néhány általános érvényű elvet az anyanyelvtanítással kapcsolatban! Először is le kell szögeznünk, hogy az anyanyelv mint tantárgy magában foglalja a nyelvi nevelést és az irodalomtanítást. Az anyanyelvi oktatásnak ez a két tényezője kölcsönösen kiegészíti egymást, szorosan összefügg, különleges problematikájuk azonban lényegesen eltér egymástól. Továbbá tisztáznunk kell, mit is akarunk elérni az anyanyelvtanítás során. Abból kell kiindulnunk, hogy az alapiskolában a magyarórákon nem taníthatjuk meg mindenre a tanulóifjúságot, jóllehet anya- nyelvről van szó, viszont arra kell törekednünk, hogy az anyanyelvi ismeretekkel kapcsolatos alapvető tananyagot minden tanuló elsajátítsa. A nyelvi nevelés több célt követ. Fontosnak tartjuk az alapvető célkitűzést, amely szerint el kell érni (az életkor tekintetbe vételével) az aktív kifejezőkészség sokoldalú kifejlesztését, egyúttal azonban azt is el kell érnünk, hogy a nyelvi nevelés a lehető legjobban teljesítsen egy másik, nem kevésbé jelentős feladatot, hogy tudniillik hozzájáruljon a tanulóifjúság értelmi fejlődéséhez, kiváltképpen pedig világos és pontos gondolkodásmódjának kialakulásához. Ezért szükséges, hogy az anyanyelvtanítás kapcsolatban legyen az olyan tantárgyak tanításával, amelyek hasonló műveltségnyújtó és nevelő szerepet töltenek be. Hogy az oktatás tartalmi kérdéseire vo14
