Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: A nyitrai járás magyar pedagógusaihoz

nemcsak a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák pedagógiai propagan­dájának az alapja, hanem a társadalmi fejlődés alpvető feltétele. Ezért a Szocialista Nevelés nyílt levélben fordul a nyitrai járás pedagó­gusaihoz és minden csehszlovákiai magyar pedagógushoz, hogy — félre­téve minden érzékenykedést és a bajok másutt való keresését — mérjék fel munkájuk eredményességét. Legyen ez a csehszlovákiai magyar peda­gógusok lelkiismereti kérdése. Legyen ez a pedagógiai felelősséggel ké­szült számadás izzóan érzékeny, hiszen saját magunkat mérjük vele a sa­ját magunk számára. Tudom, mindig szubjektív az ilyen értékelés, hiszen a tanuló kilencéves munkájáért többen felelnek, és az eredményeket a kez­deti évek nehézségei torzíthatják, meg aztán az utolsó években elhintett mag sokszor csak hosszú idő múltán hozza meg termését. Am a mi műn- kánk nem tűri a selejtet, de még csak az eredményeket szülő tettek halo­gatását sem. A pedagógusnak fel kell mérnie és pontosan körvonalaznia kell: ennyit tettem, ennyit tehettem volna, ennyi az erő bennem, ilyenné akarok válni. S ehhez pedig tudnia kell: ma már nem elég a tegnapi mér­ce, mert a társadalomnak kézzel fogható eredményekre van szüksége. Százalékkal és az oly sokszor idézett országos arányok elérésével kell, hogy mérjék magukat a nyitrai járás magyar pedagógusai is. Többet kell tudniuk és tenniük, hogy ne csak tanulóik, hanem tanítványaik legyenek. Olyan tanítványaik, akik mindenütt megállják a helyüket, a saját maguk hasznára és szocialista társadalmunk javára. Mert ez — véleményünk szerint — a gyökere annak a társadalmi igénynek, mely fémjelzi a peda­gógiai tevékenységet és végső soron, tanítási nyelvre való tekintet nélkül, ma már minden iskola egzisztenciális kérdése. Hírek a Nagykaposi Mezőgazdasági Középiskolából A Nagykaposi Mezőgazdasági Középiskola jó eredménnyel zárta az elmúlt iskolaévet. Az idén 19-en végeztek a mesteriskolában, 32-en a mezőgazdasági funkcionáriusok ré­szére szervezett egyéves tanfolyamon és 30-an érettségiztek a négyéves középiskola utolsó évfolyamában — kaptuk a felvilágosítást Kaszonyi Sándor igazgatótól. Nagy József, a nevelők vezetője, viszont érdekes kimutatással szolgált nekünk. Számontartják azokat az alapiskolákat, amelyek jól készítik elő tanulóikat a középiskolai tanulmányok­ra. Az első helyen a rozsnyói iskola áll, amelynek osztályozása annyira igényes, hogy az onnét származó tanulók mindig jobb eredménnyel végeznek Nagykaposon. Fő erős­ségük a matematika és a szlovák nyelv. A második helyen Bodrogszerdahely áll, amely főleg matematikából és magyar nyelvből ad alapos tudást. Itt a szlovák nyelvtudás kissé gyengébb. A harmadik helyen a bolyi iskola áll, amely szintén matematikából készít elő kiválóan. A Nagykaposi Mezőgazdasági Iskola tantestülete a tangazdaságot hiányol­ja legjobban, amelyet közel tizenöt esztendeje ígérnek, ám eddig az ígéret csak ígéret maradt. A szakmai gyakorlatot a tanulók a Nagykaposi Állami Gazdaságban és EFSZ-ben ill. a mokcsamogyorósi szövetkezet gazdaságában végzik. [H. L.) 10

Next

/
Thumbnails
Contents