Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: A nyitrai járás magyar pedagógusaihoz

1. A Pogrányi Alapiskola 2 tanulót küldött, akik matematikából négyes dolgozatot írtak (félévi osztályzatuk 2, illetve 1] és magyarból 4 és 2-re sikerült az írásbelijük (félévi osztályzatuk 2);

2. Brancsról betegség miatt a jelentkezett egy szem tanuló nem vett részt a felvételin;

3. A Nagycétényi Alapiskola a két kilencedik osztályból is mindössze csak 3 tanulót küldött, és mind a hárman a matematikai írásbelit 4-re írták meg (pedig az osztályzatuk 1, 3, 2], magyarból pedig 3-ra sikerült tanulóiknak kidolgozni a tételt (osztályzatuk 1, 3, 1);

4. A Gerencséri Alapiskola a 17 kilencedikes tanuló közül 10 tanulót küldött érettségit nyújtó középiskolába továbbtanulni, s ezzel e téren a járásban a legjobb eredményt produklta. A 10 tanulóból 5-en jelentkeztek a Nyitrai Általános Középiskolába és ezek eredményei a következők voltak:

a) tanuló osztályazata matematikából 3 (2) magyarból 3 (1)*

b) tanuló osztályzata matematikából 3 (2) magyarból 3,5 (1)

c) tanuló osztályzata matematikából 3 (2) magyarból 3 (1)

d) tanuló osztályzata matematikából 4 (2) magyarból 3 (1]

ej tanuló osztályzata matematikából 2 (2) magyarból 5 (2]

5. A Gímesi Alapiskola három tanulója

a) tanuló osztályzata matematikából 2 (lj*—, magyarból 3 (1)*

b) tanuló osztályzata matematikából 3(2) magyarból 3 (1)

c) tanuló osztályzata matematikából 3 (2) magyarból 1,5 (1)

Ilyenek hát az eredmények, ilyenek a nyitrai magyar tannyelvű iskolák.

Jók is, de rosszak is, mint mindenütt másutt. Tudom, szép számmal vannak a nyitrai járásban olyan pedagógusok, akik megértették, hogy minden iskolai oktatás köznevelési méretben csak akkor eredményes, ha ugyanolyan méretben vezeti el tanulóit céljukhoz, mint a többi iskola. Vannak már tanítói karok, akik fel tudták venni a harcot a szülők „gyors megtérülés elvéből eredő“ egyoldalúan és rövidlátóan anyagias pályaválasztási nézeteik ellen. Vannak már a többé, a jobbá válás igényét elültetni tudó tanítóink a nyitrai járásban is; vannak már a továbbtanulás, a tantárgyak megszerettetésének eredményét felmutatni tudó pedagógusok — de több, sokkal több ilyen tanítóra van szükségünk a nyitrai járásban is, meg mindenütt másutt is. Ez a — remélem, nem bárgyú óhaj íratta le velem ezeket a sorokat. Mert lehet „pedagógiai idealizmus“ minden objektív és szubjektív nehézség ellenére sem az, hogy a tanulók 35—40%-át a középiskolákba beiskolázzuk. Reális társadalmi követelmény: úgy tanítsunk minden alapiskolában, hogy a tanulóknak ez az aránya jól (nem két osztályzatos eltolódással!) megállja a helyét a felvételi vizsgákon. Sőt még csak az sem idealisztikus követelmény — hiszen a gerencsériek és országszerte másutt is ezt már elérték! —, hogy a kibővült magyar tannyelvű középiskolai hálózatnak megfelelő arányában neveljenek a nyitrai járásban is, meg mindenütt másutt is jó előmenetelű, a középiskolákban tanulni kívánó és tudó tanulókat (még az általános középiskola számára is, mert ez az iskolatípus készíti fel a tanulókat a főiskolai továbbtanulásra). Nem, ez nem meddő óhaj, hanem jogos társadalmi igény, mégpedig igen szigorú társadalmi igény, melynek mindenütt hiánytalanul eleget kell tenni, mert ez

* A félévi osztályzat érdemjegyei zárójelben vannak.

9