Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 11-12. szám - Néhány szóban / Hírek
reális tárgyak módszertani kérdéseivel, erre ugyanis még mindig kevés hely jut. Túl sokat foglalkozunk a humánus tárgyakkal .Saját tapasztalataim nyomán — mondotta — azt kell megállapítanom, hogy a magyar tannyelvű iskola szinte kizárólag a munkás- és parasztgyerekek iskolája. Értelmiségi szülők nemigen adják hozzánk gyermekeiket. Ennek következtében kisebb a középiskolára jelentkezők számaránya, mint a szlovák iskolákon, és természetesen kisebb a főiskolai tanulmányokra aspirálók száma is. A mi szülőink egy része kevesebbet törődik a gyermekek tanulmányi előmenetelével, Néhány szóban A FELNÖVŐ NEMZEDÉK SZELLEMI SZÜKSÉGLETÉRŐL Izgalmas probléma. Sajnos egyelőre nincs róla pontos áttekintésünk, de már ma is biztos, hogy a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak e téren lényegesen többet kell tenniük. Lehet-e pedagógiai többletmunkával kiegyensúlyozni a család, a környezet e téren a tanulókra kifejtett pozitív hatásának hiányait? Valljuk, hogy egy bizonyos mértékben — lehet. Igen ám, de a tanácsok befogadásához egy bizonyos fokú érettségnek, fogékonyságnak kell lennie. A dunaszerdahelyi és a királyhelmeci járás egyes iskoláira gondolunk, azokra, 1. akik nem hajlandók az elsős tanulók érdekében felülvizsgálni pedagógiai tevékenységüket annak ellenére, hogy 12—14 százaléknyi gyermek bukott; 2. akik vállukat vonták fel akkor, amikor a kilencedik osztályt be nem fejező 15 éves tanulók magas számát kifogásoltuk; 3. akiknek teljesen mindegy, hogy vajon a tanító „dalolással kezdi és végzi“-e a tanítást; 4. akik vitatkoznak, ahelyett, hogy tanítványaik szellemi szükségletét, érettségit nyújtó középiskolára való továbbtanulásra segítenék elő az országos cca. 40 százalékos arányszámnak megfelelően. Sajnos, gyakran az ellenőrző szervek is megfeledkeznek az igazgatóknak, a pedagógusoknak a „jó tanácsok befogadását és megvalósítását feltételező érettség és fogékonyság“ értékeléséről, s pusztán a tényeket konstatálják ... ÉRDEKES INDOKLÁS 7 járás iskolaigazgatóinak munkáját értékelték. A munka, amit az iskolaigazgatók végeztek, elismerésre méltó. Igazgató tanítóink ideológiailag fejlettek, pedagógiai felkészültségük kiváló, stb.... Az értékelés a lehető legoptimálisabb — minden bizonnyal, a való helyzetnek megfelelően. Csak az az utolsó ténymegállapítás! Azok a huncut számok — hiszen egy hónapra alig jutott 4—5 igazgatói, igazgatóhelyettesi óralátogatás, ellenőrzés. Sajnos, az ellenőrzés értékéről, arról már nem is szólt a „krónika“. Röviden summázva: hasonló ez az igazgatók értékelése ahhoz a történethez, amikor a pásztor úgy nyugtatta a nyáj gazdáját, hogy „nics annak semmi baja, csak a nyaka véres.. mint az értelmiségi családok többségében. Főképp ilyenkor, amikor kezdődik a munka dandárja a földeken. A beszámolónkban felsorolt néhány kérdés igazán csak néhány a sok elhangzott közül. Mégis fontosnak tartottuk, közlésüket, mert azt bizonyítják: tanítóságunk menynyire szívén viseli fiatalságunk gondját, baját, a Szocialista Nevelés fejlődésének ügyét. A vitát összefoglalva kitérünk a felvetett kérdésekre, és a szerkesztő bizottság további munkájában is állandóan visz- szatérünk a diószegi találkozó tapasztalataira. HEIMLER LÁSZLÓ 378
