Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 11-12. szám - Néhány szóban / Hírek
A dunaszerdahelyi általános középiskola tanári kara nagy felelősségtudattal tárgyalta meg tanulóinak pályaválasztási indítékait, a fejlődés tendenciáit. A pőre számok sok mindenre rámutatnak — s a jelenségek okai nyilván nem pusztán az iskola falain belül kereshetők. Mindezek ellenére ebben az iskolában a pedagógusok megértették, hogy ők elsősorban az iskola falain belüli helyzetet tudják megváltoztatni — ezért ők felelnek. Mert nem nézhetik tétlenül, hogy iskolájuk érettségizőinek 1962-ben 37 százaléka, 1963-ban 32 százaléka, 1964-ben 31,7 százaléka, 1965-ben 28 százaléka és 1966-ban pedig 15,4 százaléka tanult a főiskolákon. Tudjuk, az iskola élő anyagát, a tanulókat nem lehet pőre számokkal (kilóra) mérni. De a számok mégis figyelmeztetnek, s a figyelmeztető tényeket Dunaszerdahelyen megértették, mert a jövőben pedagógusi többletmunkával kompenzálják, illetve korrigálják a helyzetet... A KOMÁROMI JÓKAI NAPOK 1967. május 20-án Komáromban, a Szakszervezetek Székházában a Komáromi Kilencéves Alapiskola által előadott „Feneketlen tó“ című gyermekoperával nyíltak meg az immár hagyományos Jókai Napok. A megnyitó beszédet J. Masaryk, a Népművelési Intézet igazgatóhelyettese és az SZNT, valamint a Csemadok KB elnöksége nevében Mózsi Ferenc mondotta. Az alábbiakban — a pedagógusokat is érintő — néhány szót idézünk Mózsi Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Hivatala nemzetiségi titkársága vezetőjének beszédéből: „— Mindenkinek a maga posztján harcolnia kell a lemaradás veszélye ellen. Ehhez állandó tevékenységre, önművelésre van szükségünk. A Komáromi Jókai Napok a csehszlovákiai magyar kultúra szemléje. Persze nem egyszerű szemle, hanem erőforrás és előrelendítő tényező, melynek végső során tudatosítania kell, hogy Szlovákia magyar lakta falvainak évtizedek mulasztását kell pótolniuk most, rövid évek alatt. A bőség kosara és a jog asztala feltételezi a szellem napvilágát. A szocialista kultúra fényszórói, az iskola, a könyv, a színház, a film, a művészetek oszlatják az előrehaladást gátló ködöt és növelik a világosságot. S a tudatlanságot és az igénytelenséget rohamozó fénycsóvák kedves találkozója, csomópontja a Komáromi Jókai Napok, ahol a szépen csengő magyar szó, a dal és a színművészet adtak egymásnak találkát, nemcsak azért, hogy testvérek lévén összeölelkezzenek, hanem azért, hogy haditervet szőjenek a szellem napvilága, a többé, a jobbá válás igényének megteremtése érdekében. Azért, hogy az egész nép tanuljon! Ez nem szónoki szólam, hanem korunk, a tudomá nyos-műszaki forradalom diktálta kategorikus imperatívusz ...“ A Jókai Napokat a hősök szobra koszorúzásával nyitották. Az ünnepségen a nagymúltú Komáromi Munkás Énekkar énekelt és Sluyovszky Szilvia, a Színművészeti Főiskola hallgatója szavalt. A gyönyörű, meghitt ünnepségen azonban — három-négy komáromi pedagóguson kívül — a vendéglátó város magyar tanítói nem vettek részt, sőt még csak a helybeli magyar tannyelvű iskolák igazgatói (Szép Ferenc igazgató elvtárs kivételével) sem képviselték iskoláikat. Nagy kár, hogy Komárom híres városának magyar pedagógu- sai nem érzik erkölcsi kötelességüknek, hogy egy ilyen nagyszabású kulturális sereg szemle megnyitóján illik részt venni... NEM ÍGY KÉPZELTÜK... Egy-egy általános középiskola körzetében a kilencéves alapiskolák 22—23 kilencedik osztályában 700—800 tanuló végez. Sajnos, az ellenőrzések megállapításai szerint a kö zépiskolák igazgatói nem számolnak a körzetükben lévő, jó előmenetelő tanulók 35—40 százalékával. Az általános középiskolák és a mezőgazdasági technikumok tanári kara is inkább nem teljesíti beiskolázási tervét, mintsem magyarázó és meggyőző szóval felkeresné a körzetében levő alapiskolákat, részt venne az iskolák szülői munkaközösségének gyűlésein. (A szerkesztő bizottság egyelőre nem közli ezen általános középiskolák és mezőgazdasági technikumok igazgatóinak nevét.) A helyzet tehát olyan, hogy „a divatos, a felkapott“ iskolákra háromszor-négyszer több tanuló jelentkezik, mivel azonban oda fel nem vehetnek többet az adott lehetőségnél — fennáll a veszély: annak ellenére, hogy lehetőségeink megvannak, mégsem iskolázzuk be egy korcsoport 35—40 százaléknyi tanulóját az érettségit nyújtó középiskolákba. Mit szól mindehhez az érintett iskolák tanári kara? A Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Hivatala a magyar tannyelvű középiskolák és alapiskolák pedagógiai és módszertani irodalommal való ellátása érdekében minden isEGY RÖVID HÍR 379
