Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 9. szám - Dombrovszky Ferencné: Tapasztalatok a félszakosított oktatás terén
\ 1. El akartuk érni a maximális eredményeket az oktató-nevelő munkában. 2. A lehető leghatékonyabban ki akartuk használni az egyes tanítónők szaktudását és képességét. 3. Meg akartuk könnyíteni tanulóink átlépését az 5. évfolyamból a 6.-ba és ezzel csökkenteni a 6. évfolyamban az elégtelen osztályzatú tanulók számát. Miklo doc. elvtárssal, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársával a következő szempontokat tűztük ki: 1. Az iskolai év elején fel kell mérni a színvonalat. 2. A színvonal emelésével globálisan követni: a) a tanítók felkészültségét, b) hogyan reagálnak és aktivizálódnak a tanulók, c) hol tapasztalható javulás, hol nem — tekintettel az iskola évi eredményeire — az év végén. A tanítók kiválasztása után [tekintetbe véve a több évi gyakorlatot, az egyéni készséget, tehetséget és érdeklődést), áttértünk a tanítók tanítási kötelezettségének összeállításához egyénenként. Milyen nehézségek mutatkoztak az órarend összeállításánál? A negyedik évfolyamban a tanterv 26 tanítási órát ír elő. Mivel ez az óraszám megegyezik az 1—5. évfolyam tanítóinak tanítási kötelezettségével, a félszakosított tanítás biztosítva volt. De nem tudtuk bebiztosítani a félszakosított tanítás követelményeit az orosz nyelvben, zenei nevelésben, testnevelésben és művészeti nevelésben. (Azt, hogy egy-egy tanító tanítsa ezeket a tantárgyakat az összes párhuzamos osztályokban.) Ezért előnyben részesítettük azt a követelményt, hogy az osztálytanító feltétlen a saját osztályában tanítsa az anyanyelvet és honismeretet. Egy esetben a számtannál tettünk kivételt, hogy az illető tanító legalább négy párhuzamos osztályban taníthassa a képzőművészeti nevelést. Az írást nem lehet minden osztályban az osztálytanítóra bízni. Ezek a nehézségek abból erednek, hogy a minisztériumi rendelet olyan tantárgyak % tanítását javasolja félszakosítva, melyeknek nem egyenlő az óraszámuk. Az öt negyedik osztályból kettőben nem sikerült a minisztériumi rendelkezés értelmében maximálisan három tanítónak tanítani. Ugyanis, ha ennek eleget tettünk volna, akkor nem sikerül bebiztosítani a félszakosított tanítás másik fontos követelményét, éspedig a tanító szakképzettségét, személyi érdeklődését, viszonyulását a tantárgyhoz. Tehát nem lehet minden követelménynek eleget tenni. Az ötödik évfolyamban még nehezebb a helyzet, mivel ott a tanítási órák száma 27. Itt a második és harmadik évfolyam tanítói osztják be kötelezettségüket. Felmerül hát a kérdés, melyik tantárgyat adjuk ezeknek a tanítóknak. A gyakorlatban ez egy órás tantárgy, tehát írás, zenei nevelés szokott lenni. Nagyon nehéz volt tizenegy embernek a pedagógiai előírások respektálásával összeállítani az órarendet. Az ötödik évfolyamokban öt-hat tanítónő is tanít. Leszámítva a 2. évfolyam tanítóit még mindig marad öt. Ez ellentétben van a minisztériumi rendelettel, mely szerint ebben az évfolyambon maximálisan négy tanító taníthat. Ezenkívül probléma volt a tornaterem kihasználása és beosztása, a 2. évfolyam tanítóinak az órarendje (ne legyenek lyukas óráik) és a 100%-os két váltásos tanítás. Minden párhuzamos negyedik osztály egy váltásban és egy folyosón van elhelyezve. Az ötödik osztályok képezik a másik váltást. így lehetővé tettük, hogy az osztályfőnökök kölcsönös kapcsolatban legyenek, kicseréljék tapasztalataikat és főleg nevelési vonalon megoldhassanak minden problémát. Ennek következtében a tanulók is állandó kapcsolatban vannak tanítóikkal. Van valami az új módszertani munkaközösségek és tantárgybizottságok munkájában? Talán az, hogy míg az 1—4. évfolyam tanítói a módszertani munkaközösségben, addig az 5. évfolyam tanítói az egyes tantárgybizottságokban dolgoznak. Célunk az, hogy a félszakosított oktatás mellett a szaktanítók259
