Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 9. szám - Mózsi Ferenc: Legyen ünnep
MŰZSI FERENC SZNT, osztályvezető Hegyen ünnep, \ A tavaszvárás és a népek tavaszának ünnepsorát május elseje és a Győzelem Napja zárja be évről évre. 1967-ben azonban nem így van. Ebben az évben ugyanis május elseje nyitja meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója ünnepségsorát. Ez az év nagyszerű alkalma lesz a tanulóifjúság hazaszeretete és proletár internacionalizmusa megszilárdításának. Rajtunk, pe dagúgusokon múlik: tudunk-e úgy szólni az ifjúsághoz, hogy értelmét meggyőzzük, szívét megnyerjük. Tudunk-e részére ünnepet teremteni; a nagy időkre, hősökre való emlékezés magunkba forduló meghitt pillanatait, a tettekre ösztönző bizalmat szülő visszaemlékezés óráit? Nem csépelik-e majd agyon egyesek és ezzel nem nyüvik-e el az 1967-es év adta nagyszerű lehetőségeket? Mások meg nem hallgatják-e agyon az adott lehetőségek egész sorát... Kérdések, melyekre a választ minden pedagógusnak saját magának kell majd megadnia. Munkájával, szavainak és cselekedeteinek harmóniájából eredő ünnepet teremteni tudásával. Munkája iránti egészséges elégedetlenségével, az egye lőre még sok csehszlovákiai, magyar pedagógust jellemző „védekező alapállás“ elhagyásával. Nem védekeznünk kell, hanem támadnunk. Támadnunk az eredménytelenséget, az igények, a többre, jobbra törés hiányát és saját önelégültsé günket. Támadni kell az olyan nézetet, melyet például az egyik igazgató elvtárs levelében így fogalmazott meg: „... nyugtalanító érzést vált ki, ha arról hallunk, olvasunk, hogy a magyar tannyelvű, kilencéves alapiskolát végzett tanulók százalékarányban kevesebben érdeklődnek az érettségit nyújtó középiskolák, főleg az általános középiskolai továbbtanulás iránt. Pedig nem lehet tovább fokozni az érdeklődést, hiszen környékünkön már minden szak-képesítést igénylő állást betöltötték ...“ Ezt írja és büszkén számol be róla, hogy 72 tanulóból heten tanulnak majd tovább! Ez az igazgató nem érti a tudományos-műszaki forradalom társadalmat átalakító hatását. Ez a pedagógus a pillanatnyi helyzet sarába tapadva ítéli meg a holnapot és ítéli el tanítványait. Ez a pedagógus nem tud ünnepelni, mert az igazi ünnep mindig a múltból meríti ugyan az erőt, de a jövőre készít. A pedagógus ünnepe: a dolgos hétköznapok eredménye. Látni tanítványaink szemében az elmúlt fél évszázad eseményeinek értését és azt, hogy ez bennük a jobbra, a szebbre törekvés hatalmas energiaforrásává változott — ez legyen a mi ünnepünk. Az igazi ünneplés a dolgok ismeretét, értését követeli meg, s ehhez széles látókör, műveltség kell. Olyan műveltség, amely egyben művelődési igény is. De vajon megvan-e a minden igaz ünnepet átérezni tudó mag azokban a kiváló és jó előmeneteld alap és középiskolai tanulókban, akik csömörrel fordulnak el a továbbtanulás lehetőségeitől. Vajon valóban ünnepelni tudó, azaz a jövő iránt érdeklődő és arra felkészülő, tehát a tudományok iránt érdeklődő, széles látókörű, müveit ifjúságot nevel-e az az iskola, mely tanítványainak csak elenyésző kis százalékát küldi közép- és főiskolára? Hiszen az igazi műveltség fegyelmezi az embert, az teszi képessé arra, hogy mindenhez megfelelő módon, szervezetten fogjon hozzá. Az igazi ünnep nem csupán az emlékezés ünnepe, hanem napjaink parancsának felismerése és a jövő feladatainak körvonalazása is. Az ilyen ünnepségek sora vár ránk. Örömteli, boldog napok; feladatokkal teli órák; lázas tevékenységgel igazi ünnepet teremtéssel teli hónapok. 257
