Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 1. szám - Deme László: Nyelvi nevelés és beszédkultúra / Nyelvművelés

három, volt pesti rendőrökből összeállított zászlóaljat

A legszorosabbtól a legtágabbig; most belülről kifelé haladva, a következő viszonyokat találjuk tehát:

1. pesti — rendőrök

2. volt — pesti rendőrök

3. volt pesti rendőrökből — összeállított

4. volt pesti rendőrökből összeállított — zászlóalj

5. három — volt pesti rendőrökből összeállított zászlóaljat;

s tulajdonképpen itt értünk fel a mondat szintjére, amelynek szemszögéből az egész bonyolult szerkezet egyetlen tárgy, egyenrangú ezzel a határozóval: a hídfőállásba.

(Persze amikor egy bonyolultabb szerkezetet két fő részre kell vágnunk, nagyon vigyázni kpll, hogy mindkét így keletkező rész valóban önálló legyen a másikkal szemben; s így mindkettő egységében legyen egymásra vonatkoztatható. A most elemzettet követő mondatban előfordul egy ilyen szerkezet; a fegyvertelen munkások verésekor. Tapasztalatlanabb tanítványaink nyilván így próbálják először kettévágni: „Milyen munkások verésekor?“ Pedig a bontás helyesen: „Kiknek a verésekor?“; azaz a fegyvertelen munkások egészében birtokos jelzője a verés szónak. — A problémát nem nehéz eldönteni, ha a legutóbbi képletezési formát próbáljuk ki a szerkezeten; hogy melyik jobb:

fegyvertelen — munkások verésekor;

fegyvertelen munkások — verésekor.

Mindjárt látszik, hogy az itt elsőnek adott tagolás értelmetlen. Hiszen nem a munkások verése volt fegyvertelen, hanem a verés irányult a fegyvertelen munkásokra.)

h) A s z ó tani és alaktani elemzésre alighanem fölösleges részletező példát adnunk. Ez még inkább ismeretes, mint a mondatelemzésnek fent bemutatott módja. — Legföljebb annyit jegyeznék meg: bármennyire csábító is, hogy a tő felől induljunk, s úgy „illesszük hozzá“ az újabb és újabb szóelemeket, a beszédhelyzet szempontjából ennek a fordítottja az igazabb. A sok szóelemből álló szóalak is alapjában véve mindig két fő részből áll, mint a szerkezetek; legföljebb az egyik vagy a másik fő rész még maga is tovább tagolható. Tehát:

hídfőállásba = hídfőállás+ ba (helyhatározóragos alak);

hídfőállás = hídfő + állás (jelöletlen határozós összetétel); hídfő = híd + fő (jelöletlen birtokos összetétel); állás = áll + ás (igéből képzett főnév).

Vagy egy másik példát véve:

összeállított = összeállít-f (o)tt (befejezett melléknévi igenévképzős alak);

összeállít = össze + állít (igekötős ige); állít = áll-fit (cselekvő igéből képzett műveltető ige).

Tulajdonképpen minden szóalaknak a lebontás az „igaz története“ a beszédhelyzet szempontjából, nem a felépítés.

(S különben is: ha mechanikusan haladunk élűiről hátúira, vagy akár hátulról előre, értelmetlen szóalakokat kaphatunk néha. Például a hídfőállás szó25