Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 4. szám - Bertók Imre: Viszonyszavas vonzatok kontrasztivitásai

ha leküzdjük az anyanyelv és az idegen nyelv összeütközéseiből adódó gátlásokat és folyékonyan, pontosan beszéljük azt.

„Az idegen nyejv megtanulása betegség — mondotta Ch. Bouton — és a nyelvtanár mint tapintatos orvos áll ott a betegnél, aki elszenvedi azokat a verbális sokkokat, amelyek az anyanyelvi rendszer és az idegen nyelv rendszerének összeütközéseiből keletkeznek. Kontrasztív tananyagok, mint a preventív, elhárító metodikai tevékenység alapjai megköny- nyítik a betegség sikeres lefolyását.“

A kontrasztivitás megtervezése a tananyagrészeknél többféle metodikai és nyelvi aspektusból indulhat ki, hiszen az anyanyelv és az idegen nyelv közötti eltérések a fonémarendszertől a szintagmarendszerig terjednek ki.

Az idegen nyelvi beszédláncot elsősorban a szókincsi zavarok szakíthatják meg, amikor a hiányzó szórészt az anyanyelvi szó tölti ki, és ez bizoj nyos visszamaradást (remanence) okoz a beszédben.

További interferenciás hatások adódhatnak szemantikai tisztázatlanságból, ezt a jelenséget, mint a tiszta direkt módszer útján tanult idegen nyelvtanulás velejáróját a parole-ról a langue-ra való áttérésnél sokáig tapasztalhatjuk.

Adódnak viszont olyan tényezők, amelyek az idegen nyelv funkcionálását azáltal gátolják, hogy az idegen nyelv rekonstruálásánál nem tuda=< tosítják eléggé a két nyelv közötti kontrasztivitásokat.

Az eltérések még a rokon nyelveknél is lehetnek revelánsak, nem beszélve két olyan nyelvről, amelyek lingvisztikailag nagyon távol esnek egymástól, mint például a szlovák és a magyar nyelv.

A szlovák és a magyar nyelvnél már a szinszemantikus viszony megjelölése akadályt jelent. Csak példaként vegyünk egy ilyen szubszti- túciós (behelyettesítő) gyakorlatot. Jozef píše. Soňa kreslí. On píše. Ona kreslí. Jeho zošit je pekný. Jej výkres je škaredý. Tehát: on, ona, jeho, jej személynévmás négyféle alakjának a magyar ,,ő“ személynévmás egyféle alakja felel meg minden említett esetben.

Ebből az egyszerű példából láthatjuk., hogy a genus változás már mondatláncváltozást idéz elő a szlovák nyelvben összevetve a magyarral. Az anyanyelvi tárgy képzetnek négyféle hangképe (fonémája) avagy írásképe (grafémája) van az idegen nyelvben.

Az alábbi részproblémán a kontrasztivitást szándékozom bemutatni, amivel két dolgot szeretnék támogatni. Először is felhívni a gyakorló pedagógusok figyelmét az eltérések tudatos tanítására, de csak ott, akkor és annyiban, ahol, amikor és amennyiben azok segítik az idegen nyelv tanítását, amennyire szükségesek, de sohse fajuljon az összehasonlítás fordítássá és ne váljék a fordítási módszer felújításává.

„A középfokú nyelvoktatásban tehát hasznos nemcsak a szavak, hanem a szintagmák anyanyelvi ekvivalenseinek megadása, anélkül azonban, hogy ez a szómagolás a beszédkészséget gyökereiben likvidáló fordítás felújítását jelentené. A beszédnek átvitt jelentése csak akkor sajátítható el, amikor domináló vagy alapjelentésük már automatizálódott és világos.“ (Modern nyelvoktatás 1965. III. évf. 3. szám.)

Továbbá a tankönyvíróknak szándékozom segíteni még fel nem térképe-’ zett területen. Nem a teljesség igényére törekedve vizsgálom ugyanis a magyar ekvivalensektől eltérő viszonyszavas vonzatok eset104