Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 4. szám - Bertók Imre: Viszonyszavas vonzatok kontrasztivitásai
EERTÖK IMRE kerületi tanfelügyelő, Bratislava Viszonyszavas vonzatok kontrasztivitásai Az idegen nyelvek tanításának és tanulásának módjairól a vélemények megoszlanak. Vannak, akik az utánzásban (imitációban] látják az eredményes kiinduló pontot, vagyis a parole mellett törnek lándzsát. Mások viszont a nyelv rendszerének a megragadására törekszenek, ezek a 1 a n g u e-t tartják fontosabbnak. A nyelvtudományban Saussure már régen tisztázta a parole és a langue közti különbséget. A langue — a nyelv — a közlési eszközök és funkcióinak rendszere* azaz a társadalmi tudatban lerakodott absztrakt jelrendszer. A parole — a beszéd — a közlési folyamat, a nyelvi rendszer működése, az érintkezési eszköz használata, vagyis a jelrendszer egyéniesített konkrét megvalósulása. Az oktatásban a kiindulás helyes megválasztása mindenképpen döntő fontosságú. Pszichológiai, didaktikai és egyéb tényezők mérlegelésével arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy az alsó fokon (2—5. évfolyam) a direkt imi- tatív-orális módszerrel, a közép- és felső fokon (6—12. évfolyam) pedig az eltérések tudatos bevésése, összevetése útján a komparatív módszerrel kell az idegen nyelvek tanításához hozzáállni. A nyelvoktatásban mindaddig szerepet kapnak a klasszikus régi módszerek, amíg a nyelvtanulás nemcsak exakt, hanem empirikus tudományos diszciplína is marad. Az idegen nyelvek oktatásában tehát kezdő szakaszon maximálisan ki kell iktatni a tanítás folyamatából az anyanyelvet, míg a közép- és felső fokon az anyanyelvi ismereteket hasznosítani kell az idegen nyelvi beszédkészség törvényszerűségeinek fixálásakor. Az első fázisban döntő szerepet játszik az automatizálás, a második szakaszban a tudatosítás. A tudatosításkor az eltérésekre, a nyelv megkülönböztető vonásaira kell figyelmünket összpontosítanunk. „A nyelv tanulása azt jelenti, hogy megtanuljuk a különbségeket“ — írja Jean Guénot a Clefs pour les langues vivantes c. művében. A modern idegen nyelvi nyelvtankönyvek összeállításakor szembeötlően kiemelik a külföldi szakirodalmak a kontrasztivitás követelményét, amely az anyanyelv és az idegen nyelv szerkezeti eltéréseit, különbségeit a tananyag pertraktálásánál céltudatosan szembeállítja. Az idegen nyelv funkcionáltatása akkor jár sikerrel, ha tudunk az illető nyelv szellemében, nyelvi rendszerének bonyolultságában gondolkodni, 103
