Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1965-09-01 / 1. szám - Lengyel Dénes: A verselemzés módszereiről
3. A költő vívódása. (Belső párbeszéd, kérdés, felkiáltás.) 4. A költő apjának és őseinek példája, a történelem szava. (Látomás, képzelődés.) Mondanivaló: Nem feledhetsz, nem menekülhetsz —, bárhová kerülj! Műfaja rapszódia; rímei félrímek. A cselekményvázlatot az időrend szabályozza. A politikai versekről készített vázlatokban a gondolatok és az érzések tagolására törekszünk. A vázlatpontok általában elvontan és sűrítve tartalmazzák egy-egy szakasz elemzését. A tartalmi szakaszhoz szorosan hozzáfűzzük a formai elemeket. Az idézetben pedig éppenséggel együtt áll a kettő. Csakhogy a vázlatban levő idézet már megbeszélt, elemzett, tudatosított szöveg rögzítése. Az elemzés számonkérésének legfőbb forrása éppen a vázlat. Ennek alapján először az egyes pontok tartalmi és formai jellegzetességeit kérjük számon, majd az egész versét. Ilyenkor a tanuló az elvont megállapítást ismét konkretizálja, tehát logikailag inverz műveletet folytat. (A XIX. század költői c. vers vázlata alapján például a 4. pontot konkretizálhatja: A gazdasági, jogi és művelődési egyenlőség elérése (absztraktum) a bőség kosara, a jognak asztala és a napvilág (konkrétum) könnyen vonatkoztatható egymásra. Valójában a képsorból vontuk el az absztrakciót, s most ezt állítjuk ismét vissza.) Természetesen nem minden vázlat közöl ilyen elvont szakaszokat, s nem is szükséges túlzásba vinnünk ezek megoldatását. A jól sikerült vázlat alapján folyó számonkérés a kifejezőképesség nevelése szempontjából is jelentős. A tanuló saját gondolatmenetét és kifejezéskincsét szerencsésen vegyítheti a költő szavaival. Ezek ugyanis élnek a vázlatban, s természetesen kerülnek át a tanuló szókincsébe. Ilyen számonkéréssel megőrizzük a tanuló önállóságát és tervszerűen fejlesztjük kifejezőképességét. A verselemzéssel szorosan összefügg az irodalomelméleti ismeretek, a műfajok, a verselés és a stílus tanítása. Elemzéskor ismertetjük meg a tanulókat a költői kifejezőeszközökkel, s ekkor ismertetjük fel velük a már tanult kifejezőeszközök funkcióját. Az irodalomelméleti ismereteket induktiven tanítjuk. Egyes eseteket figyeltetünk meg az osztállyal, közösen általánosítunk és alkotunk szabályt. Ilyen módon a tanulók megfigyelőképességét és logikus gondolkodását folyamatosan fejlesztjük. A megszemélyesítést a János vitéz olvasásakor a következő idézetek elemeztetésével taníthatjuk: Az idő aközben haladott sietve, A patak habjain piroslott az este. A nap akkor már a földet érintette,... Mikorra a patak vize tükörré lett, Melybe ezer csillag ragyogása nézett: Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte... A költő élőlénynek tartja az időt, a napot és a csillagokat. Ezt a tanulók könnyen felismerik. Rájönnek, hogy a nép szemléletéhez hasonlóan 7
