Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1965-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Pedagógusok a gáton

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiieiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

i

i

Az embernek a természettel vívott örökös küzdelmében az egyik legtragikusabb pillanat az, amikor a mindent leromboló és beszennyező víz kilép medréből. Ilyenkor aztán folyik a küzdelem, s kell a legény a gáton, hogy „szárazon megúszhassak", s „kint legyünk a vízből". Igen, a magyar nyelv szólásai is erről tanúskodnak. A Duna vize Ľ él-Szlovákiában kilépett medréből, és nem kímélt senkit és semmit. Az árral vívott küzdelemből pedig a pedagógusok is derekasan kivették részüket. Ott dolgoztak a gátakon, segédkeztek az evakuálásban, az ingó vagyon mentésében. A küzdelem második fázisában pedig ismét a gyermekekkel foglalkoztak. A gyermekek és a szülők árvíz okozta megrendült érzelmi világát segítették rendes medrébe terelni. Ez a munka igazán pedig csak most kezdődik — 1965 szeptember elsején — amikor a komáromi járásból 51 kilencéves alapiskola 4901 tanulója lesz kénytelen szüleitől távol az ország különböző üdülőközpontjaiban tanulni. Közel 3800 gyermek számára kell a magyar tannyelvű iskola tanítóinak otthont teremteniük. Szülőt helyettesíteni, az igazi otthon melegét megteremteni a hat-tizenöt éves gyermek számára — ez nagyon igényes feladat. Ez nem csak erőt és higgadtságot követel — azt is — hanem türelmet és áldozatkészséget, fáradtságot nem ismerő pedagógiai tevékenységet és hozzáértést, meleg, emberi viszonyt. Az otthont teremtést dolgá2