Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 7. szám - Kelecsányi László: A szlovák nyelv tanításának regresszív hatóerői magyar etnikai környezetben

lása az adott nyelvi közösség (Sprachgemeinschaft) mindennapi használatán keresztül. Ebből következik, hogy mint társadalmi érintkezési eszköz nem függetleníthető az adott nyelvi közösségtől, amely használja és amelynek érintkezési eszköze. Ez a tény továbbá azt eredményezi, hogy egy nyelvi közösség tagjának aktív viszonyulása az idegen nyelvi közösséghez csak ebben a közösségben lehetséges megfelelő eredménnyel.

A szlovák nyelv tanításának gyakorlati hatásfokát a szlovák tannyelvű iskolákon aszerint értékelik, milyen mértékben tud a magyar anyanyelvű tanuló folyékonyan szlovákul beszélni és helyesen írni. Az ilyen szempontú értékelést illetve az értékelés helyességét több alapvető irányelv kell hogy meghatározza. Az aktív etnikai-nyelvi környezet, a mindennapi nyelvi gyakorlat rendszeres ráhatását és fejlesztő szerepét a magyar anyanyelvű tanulók szlovák nyelvtudására jelentéktelen tényezőnek tekinteni az értékelés szempontjából —, helytelen felfogás. A magyar anyanyelvű tanulók nem egyenlő etnikai-nyelvi környezetben sajátítják el a szlovák nyelvet. Sokkal előnyösebbek a feltételek ott, ahol a szerzett nyelvi ismereteket az iskolai tanórák keretein kívül a mindennapi társadalmi gyakorlat rögzíti, elmélyíti és megszlárdítja.

Ilyen szempontból a magyar tanulók szlovák nyelvi ismereteinek gyakorlati hatásfokát az etnikai-nyelvi környezettől függően így lehetne differenciálni:

a) magyar tanulók szlovák tudásának színvonala túlnyomóan szlovák etnikai-nyelvi környezetben,

b) magyar tanulók szlovák tudásának színvonala etnikailag-nyelvi- leg vegyes környezetben,

c) magyar tanulók szlovák tudásának színvonala magyar etnikainyelvi környezetben.

Vizsgáljuk meg, milyen regresszív hatóerők befolyásolják a tanulók aktív nyelvi felkészültségét magyar etnikainyelvi környezetben. Már maga a két nyelv hangrendszere meglehetősen sok eltérést mutat, ezek okozzák a magyar anyanyelvű tanuló számára a hangrendszerből eredő nehézségeket, melyeket a helytelen és pontatlan kiejtés tükröz. Friedrich Kainz tudományos alapossággal és rendszerességgel foglalja össze az anyanyelv és a tanult idegen nyelv hangrendszerének birkózását. (Fr. Kainz, Psychologie der Sprache III.) A hallás, amely az anyanyelv artikulációjához szokott, nehezen alkalmazkodik az idegen nyelv hanghatásaihoz. A hangképző szervek is nehezen veszik át az idegen, tanult nyelv hangjainak artikulációját, megközelítően pontos ejtésmódját. Megfelelő etnikai-nyelvi környezet nélkül ez meglehetősen hosszú és nehéz folyamat. Kainz írja fent idézett munkájában: „Es gibt in manchen

Sprachen Laute, die für die Angehörigen fremder Sprachgemeinschaften zwar nicht völlig unnachahmlich, aber im Lautstrom unaussprechbar bleiben. Woraus erklärt sich diese Mogilalie (mit Mühe) d. h. die Tatsache, dass die korrekte Bildung bestimmter Sprachlaute Schwierigkeiten bereitet, ja unmöglich, ist... dass das Sprechen keine blosse Angelegenheit der Artikulationsorgane, sondern auch der Hörgewohneheiten ist, dass Einübung und korrekte Bildung der Sprachlaute auf das Konto des Zusammenwirkens von Sprechen und Hören kommen.“ Fokozotan érvényes a fenti idézet olyan etnikai-nyelvi környezetben, ahol a tanulóknak a tanult nyelv hanghatásai megfigyelésére csak a tanórák keretében van lehetőségük.

Figyeljük meg, hogy milyen jellegzetes morfológiai eltérések teszik különösen nehézzé a szlovák nyelv tanulását tiszta magyar etnikai-nyelvi környezetben.

1. A magyar nyelv nem ismeri a nyelvtani nemet, míg a szlovák nyelvben fontos megkülönböztető szerepe van más szófajok egyeztetésével kapcsolatban.

2. A magyar nyelvben sokkal több az összetett szó, bizonyítják ezt a magyar nyelv hosszabb szavai is: ezeknek a szlovák nyelvben analitikus kifejezések felelnek meg.

3. A magyar nyelvben a tárgy kizárólag tárgyesetben lehetséges, a szlovák nyelvben az alanyeseten és meg205