Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 5. szám - Mózsi Ferenc: A honismereti körök és a honismerettanítás

a haladó kulturális örökséget magáénak valló szocialista ifjúság nevelésében egyre nagyobb eredményeket érhessünk el. Ezért a regionális és a nemzeti hagyományok ápolásával és annak az oktató-nevelői tevékenységünkbe való beépítésével élni kell mindenütt, Rimaszombatban, meg Losoncon, Szencen meg Komáromban is a harmadik évfolyamtól egészen a főiskoláig, mindnyájunknak.

* # *

2. A néprajztudomány vizsgálódásainak tárgya maga a nép, kialakulásának, fejlődésének történelmi folyamatában. A néprajzi kutatás feladata, hogy leírja a népi, nemzeti és regionális sajátosságokat, azt, ami az egyik nemzetet, népcsoportot megkülönbözteti a másiktól, valamint azt is, ami bennük közös. Tehát ebből is láthatjuk a néprajz és a honismeret szoros összefüggését. Ugyanis, ha a nép igazi történetét akarjuk megismerni, akkor a népi kultúra javait úgy kell vizsgálnunk, hogy láthatóak legyenek azok a társadalmi viszonyok és életkörülmények, melyekben azok születtek. Például egy betyár-nóta ismertetésekor nem feledkezhetünk el megemlíteni, hogy ezeknek a daloknak a hősei a földesúri önkény és az idegen zsoldban való katonáskodás elöl menekültek a betyársorsba.

a) Hazánkban Lipcsey Gyuláné, tanítónő (Gímes-Jelenec) több érdekes és értékes kiállításon mutatta be a faluja viseletét. Az ő lelkes és hozzáértő munkája nyomán született meg bennünk az ötlet: minden iskola perspektivikusan (persze, ahol erre mód kínálkozik és van hozzá kellő anyag) kiépíthetne egy kisebb tárlatot, egy vitrint majd kabinetiét, később iskola-múzeumot, mely bemutatná (esetleg egyelőre csak képeken, rajzokon), hogy milyen (volt) a falu ünneplő viselete. A női és a fontosabb férfi viseletdarabok nevét, anyagát, színét, díszítését (fej- revaló, hajviselet, ingváll, pruszlik, vállkendő, blúzféle, kabátféle, szoknya, kötény, harisnya, lábbeli, illetve a férfiviselet: ing, mellény, kiska- bát, felsőkabát, nadrág, kötény, lábbeli, egyéb) illenék ismernie a falu tanulóinak. Tudni illenék még, hogy — ha már nincs népviselet a faluban — mikor hagyták azt el; milyen volt az és melyik környékbeli falu viselete hasonlít a helybéli viselethez.

b) A díszítőművészet köréből ismertetni kellene a tanulókkal, hogy szokásban van-e (vagy volt-e) a bútorok festett virágokkal való díszítése (például a tulipános láda), a művirágkészítés, a húsvéti tojásfestés, a babakészítés, a játékok készítése. Élnek-e a faluban vagy a vidéken népi fafaragók, akik díszített tárgyakat (botot, ostornyelet, sótartót, ivópoharat, kanáltartót stb.) készítenek. Szokták-e a faluban a szoba falát saját tervezésű díszítéssel (tanulmányozzuk a rajzórákon e díszítések elemeit) kifesteni? Szőnek-e a faluban mintás házivásznat, szoktak-e hímzéssel készíteni vászonkendőt, törülközőt, abroszt, ágyneműt. Kik azok, kik tűnnek ki ezekben (név, életkor, foglalkozás), s vajon bemutatták-e művészetüket a tanulóknak? A szakkörökben foglalkoznának-e egy-két tehetséges tanulóval? Az iskola, a HNB és a kultúrotthon díszítéséhez, otthonossabbá tételéhez okvetlenül fel kellene használni a helyi népművészetet, s ezzel is megszilárdítani a gyermekekben, de a lakosság körében is nem csupán a „hon ismeretét“, de annak szeretetét s művészetének igénylését is.

143