Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 5. szám - Bertók Imre: A prepozíciók jelzős funkciója
BERTÖK IMRE ker. tangfelügyelő, Bratislava A prepozíciók jelzős funkciója A magyar tannyelvű iskolák számára ez ideig kiadott szlovák nyelvtankönyvek az elöljárók szerepét a ragoknak és névutóknak megfelelő ekvivalens morfémaként tárgyalják mint lezárt lingvisztikái kategóriát. A prepozíciós szócsoportok és szókapcsolatok (szintagmák) jelzős funkciójáról még a legnépszerűbb szlovák nyelvtankönyvek sem tesznek említést, egyedül két forrásban találunk erre vonatkozólag utalást, egyrészt Belo Letz: Gramatika slovenského jazyka c. művének 376. oldalán, ahol a szerző mint nem egyeztetett jelzős szintagmát (nezhodný prívlastok) említi a következő kifejezéseket: chuť dohry, radosť z povýšenia, túžba po vlasti, másrészt dr. Ján Mihálnak Slovenská gramatika c. művében a 179. oldalon. A szlovák nyelv viszonyszavas szócsoportjai és szószerkezetei a magyar nyelvben az általános szokásoktól eltérően nemcsak rágós és névutós határozóviszonyokat fejeznek ki, hanem gazdag determináns szintagma-csoportot ölelnek fel, amely magába foglal jelölt és jelöletlen jelzős szerkezeteket, szóösszetételeket, névszói természetű jelentéssűrítő összetett szavakat, ez utóbbiak nagyobbára határozós-jelzős szerkezet- párra bonthatók. E rövid tanulmány nem adhat átfogó képet, s nem is törekszik teljességre ebben a széles témakörben, de rávilágít néhány nehézségre, mellyel a gyakorló pedagógusok találkoznak, egyben sarkallani fogja az érdeklődőket a mélyebb nyelvi jelenségek keresésére. A hipnopédia csodálatba ejtheti az idegen nyelv iránt érdeklődőket, a felületes nyelvismeretből táplálkozó pincér- és turistanyelvészet nyújthat pillanatnyi sikert, de még a matematikai nyelvészet által dobra vert generatív és rekognoszkatív nyelvtanok korában is megnyugtató eredmények az összehasonlító nyelvészet módszerével születnek. Alátámasztja ezt elsősorban az egyes tanítási szintek különböző módszertani igényessége, az idegen nyelv megértésének fontossága és a szelleméből fakadó speciális idiómák. Hosszú tehát az út, míg a tanuló az idegen nyelv megértésétől eljut ennek aktív beszéléséhez, vagyis a re- ceptív-impresszív passzivitástól a produktív-expresszív aktivitásig, hiszen ez oly komplex nyelvi tudást igényel, hogy a tanuló az idegen nyelv szellemében gondolkozzék, és maximálisan kapcsolja ki anyanyelvének beidegződött kapcsolataiból származó pszicho-fiziológiai gátlásokat. A prepozíciós szószerkezetek jelzős funkcióját vázlatosan így sűríthetjük: I. -os és -i képzős determináns szintagmák, melyeket genitívusszal fejezhetünk ki. A z, od, okolo, do viszonyszókkal, akuzatívusszal o, na viszonyszókkal, lokatívusszal, v, o, po viszonyszókkal és instrumentállal s viszonyszóval. A legfrekventáltabb a na viszonyszavas akuzatívuszos főnévi szókapcsolat. 144
