Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1965-09-01 / 1. szám - Molnár András: A korszerű zeneoktatásért

Az Adior-vetítőgépet eredményesen használhatjuk a kottából való ének­lés tanításának alkalmával. Kísérleteim folyamán Kodály Zoltán 333 olvasógyakorlatának nagy ré­szét diaképekre dolgozom fel. Az első diakép a következő anyagot tartal­mazza: a 333 olvasógyakorlat 1., 3., 6., 8., 14., 15. gyakorlatai. Az egész olvasógyakorlatot körülbelül 15 diaképre dolgozom fel. A kísérletek fo­lyamán már eddig 5 diaképet dolgoztam fel, egyelőre saját használatom­ra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a diaképekről való szolmizálás nagyon hálás dolog. Az egyes gyakorlatokat nem kell lekottázni a táb­lára (ennyivel is több idő jut a szolmizálásra), a tanító ezáltal egy helyre irányítja a tanulók figyelmét, minden tanuló a fehér vászonra vetített fekete kottákat figyeli. Egy gombnyonásra változnak a diaképek. Ha az első diaképen levő gyakorlatokat végigénekelték a tanulók, akkor átvált­juk a második, harmadik, majd a következő diaképet. Pár pillanat az egész, és már új kottagyakorlat áll a tanulók előtt. A diaképekre feldol­gozhatunk különböző ritmusképieteket is és mindig azt vesszük elő, azt tesszük a gépbe, amire éppen szükség van. A vetítés alatt a termet nem kell besötétíteni, a kották így is láthatók, s ezáltal a gyakorlatokat a ta­nulók még kzilofonnal lejátszhatják. A tanító a táblától irányítja az óra menetét, egyik kezében a távirányító, a másik kezében a pálca, amellyel a kottafejeket mutogatja. A szolmizálás után a tanító egy gombnyomással minden kattanás nélkül lekapcsolja a gépet és zavartalanul folytatja tovább az órát. A fehér vetítővászon rolószerűen felgördül, és rendelke­zésre áll a fekete (zöld) tábla. Még annyi időt sem vesz igénybe, mint azelőtt a táblatörülés. Ezeknek az új segédeszközöknek és módszereknek bevezetése révén sikerült a zenehallgatást a gyerekek számára élményszerűvé tenni, s ez­által közelebb jutottak a zenemű tartalmának és mondanivalójának meg­értéséhez, majd élményszerű élvezéséhez. Célom az, hogy a tanulókkal megszerettessem a muzsikát, annak hall­gatását élményszerűvé tegyem, s valóban úgy érezzék magukat, mintha színházban vagy hangversenyteremben lennének. Zenehallgatási kísérleteimet kiterjesztem nemcsak a daljáték—opera­részletek hallgatására, hanem a szimfonikus zenére is. Egyedüli célom elérni azt, hogy „A zene legyen mindenkié“. Ш Я ü 14

Next

/
Thumbnails
Contents