Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1965-09-01 / 1. szám - Molnár András: A korszerű zeneoktatásért
Kép: 1. A magyar huszárok elűzik a török sereget 2. Jancsi megmenti a királylányt 3. A király lakomát rendez a huszároknak 4. Jancsi hazaérkezik falujába. Tanuló: „Ki porából nőttél, árva kis virágszál, Légy hűséges társam, vándorlásaimnál“ Zene: Egy rózsaszál szebben beszél... Kép: Jancsi leszakítja a rózsát Iluska sírjáról. Tanuló: „Tündérországnak egy tó állott a közepén, János vitéz búsan annak partjára mén.“ Zene: Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad ... Kép: Jancsi bedobja a rózsát a kék tó vizébe. VÉGE (Petőfi) A függöny legördül, s a daljátéknak vége. Amint látjuk, a daljátékból csupán részleteket hallgattak a tanulók, s mégis a János vitéz daljátékról egy összefüggő áttekintést kaptak. Ezen módszer sikerének titka, a három művészi ág: zene, költészet és a képzőművészet összekapcsolásában rejlik. Az ilyen élményszerű zenei bemutatás után ezek a szép melódiák a gyermekek fülében továbbra is visszhangzanak. Ne fosszuk meg őket e drága, szép kincstől. Tanítsuk be nekik a „Kék tó“ c. dalt, hogy ne csak dúdolni tudják, hanem énekelni is. Ennek betanítása nem sok időt vesz egénybe. Hiszen a bemutatás alkalmával már észrevétlenül fülükbe mászott e gyönyörű dallam, ezenkívül a rádióban is már többször hallották. A dal betanítása után pár szót szóljunk a zeneszerzőről és a daljátékról mint műfajról. A tanulók ezen a zenehallgatási órán valóban úgy érezték magukat, mintha színházban lettek volna. Hiszen maga a környezet, a színpad, a kép és a zene ilyen hatást gyakorolt rájuk. Magáról a zenehallgatási óra menetéről csupán annyit, hogy a tanító mindezt egy helyről gramofonos rádió mellől irányítja. Kezeügyében van a lemezjátszó (magnetofon), és távirányítóval csupán egy gombnyomással irányítja a terem hátsó felében elhelyezett Adior-diavetítőgépet, amelyben 30 kis diakép helyezhető el. A zenehallgatásnak ezek az új segédeszközei új távlatokat nyitnak a zenehallgatás módszerének korszerűsítése terén. Gondolom, jelen cikk elolvasása után lesznek ilyanok is, akik elképzelhetetlennek tartják azt, hogy a tanító még a reflektort is irányítja. Vagy felvetődhet az a kérdés, hogy hová helyezzük el az osztályban a reflektort, vagy még égetőbb kérdés, honnan vesszük, miből fedezzük? Ezek mind problémák, de el sem hisszük, milyen könnyen segíthetünk e dolgon. A diakép keretének két üveglapja közé helyezzünk el egy átlátszó színes papírt, és a diavetítő Adiór gép színes fénnyel árasztja el a zenei színpadot. Az előző esetben, amikor a tanuló szavalja összekötő szövegként Petőfi költeményét, a színes reflektorfény hozzájárul az élmények elmélyítéséhez, színessé, hangulatossá teszi az eseményt, ahogy azt a színhá-' zakban csinálják. í* 13
