Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 3. szám - Ozoray Ferenc: Árulkodó dolgozatok

céljából a felvételizők a vizsga előtt az igazgatói irodában számot kaptak. Ezt a számot írták rá az írásbeli dolgozatukra, s a szóbelin is ezzel a számmal szerepeltek. A vizsgáztatók a tanulókat személy szerint nem ismerték, és vizsga közben sem érdeklődtek tőlük, hogy melyik iskolába jártak, ki tanította őket, hányasuk volt magyarból stb.

Mindkét csoport 3—3 szabadon választható tételt kapott kidolgozásra.

Az első csoport tételei:

1. Mit tudtok Lúdas Matyiről?

2. Levél egy komáromi barátomhoz iskolánk életéről

3. Egy kirándulás leírása

A második csoport tételei:

1. Toldi Miklós és Toldi György jellemzése

2. Hogyan illik és hogyan nem illik viselkedni?

3. Hogyan telnek el az esték nálunk?

Amint látjuk, ezek a tételek semmi különösebbet nem kívántak a tanulóktól. Nem az volt a célunk, hogy szokatlan nehézségek elé állítsuk őket. A dolgozatokból főként a helyesírási és fogalmazási készséget akartuk megállapítani és ellenőrizni.

Az írásbeli átlageredménye 2,8 volt, az egyes iskoláké pedig a következő: Ekecs 1,5 [2], Vásárét 1,6 (1,2), Alistál 1,6 (1,3), Csilizrad- vány 2(2), Dunaszerdahely, Lenin út 2,1 (1,3), Bős 2,1 (1,2), Felsőpatony 2,3 (1,3), Várkony 2,8 (1,6), Gelle 2,9 (1,9), Dióspatony 3,3 (1,6), Dunaszerdahely, Vajanský út 3,7 (1,6) és Szarva 4 (.1). A zárójelben levő számok a félévi jegyek átlagát jelentik.

Az átlageredmény gyenge közepesnek mondható. Szembetűnő, hogy — néhány esettől eltekintve — nagy a különbség a tanulók utolsó félévi és a felvételi jegye között. Dolgozatára csupán hat tanuló kapott egy fokkal jobb jegyet a félévinél, a legtöbb néhány fokkal rosz- szabbat kapott, sőt akadt hét olyan tanuló is, akinek félévkor kitűnő vagy jeles volt az érdemjegye magyarból, felvételi dolgozatát pedig elégtelenre írta meg. Ezekből a kirívó esetekből arra lehet következtetni, hogy egyes iskolákban a tanítók eltérő igényességgel dolgoznak, s hogy a hibák elbírálásának más-más a mértéke. A tanulók tudásának elbírálása igen fontos feladat. Fontos a gyermek és a szülő szempontjából — a társadalomról most nem beszélünk. A szülő az érdemjegyek alapján meg van győződve, hogy gyermekének a tudása „elégséges“, sőt „jó“ vagy „dicséretes“, és egyszer csak — döntő lépésnél — egy másik iskolában megállapítják, hogy nem üti meg a mértéket. Ilyenkor csalódásnál és elégedetlenségnél több játszódik le a szülők lelkében. — Tehát bölcs megfontoltsággal arra kell törekedni, hogy az osztályozásban alkalmazott mérték minden iskolában lehetőleg egyforma legyen. Ha ez így lesz, akkor nem fordulhat elő, hogy „kitűnő“ tanulóknak a tudása a szomszéd utcában „elégtelen“ legyen.

A dolgozatok elbírálásánál nem nagyon vettük figyelembe a terjedelmet, a 8—10 soros dolgozatoktól azonban nem lehettünk elragadtatva. Az ilyen dolgozatok fantáziaszegénységről, gyenge fogalmazási készségről és szókincshiányról tanúskodnak. Ilyen nyúlfarknyi dolgozat azonban kevés volt. A terjedelmet illetően a legtöbb dolgozat megütötte a mértéket. A dolgozatok értékét a helyesírási és a fogalmazási hibák minősége és mennyisége szerint állapítottuk meg. A felvételi vizsgán nem kívántunk

75