Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 3. szám - Ozoray Ferenc: Árulkodó dolgozatok
többet, mint amennyit a tanuló a 6—9. évfolyamban el tud sajátítani, vagyis ami összhangban van a tanterv követelményeivel. Ezekben az osztályokban van a nyelvtanítás súlypontja. A nyelv szerkezetének, a szavak helyes írásának a lényegét, a nyelv tudatos használatát ezekben az osztályokban feltétlenül el kell sajátítaniuk a tanulóknak. Sajnos azonban meg kellett állapítanunk, hogy a tanulók helyesírási tudása nem biztos és nem szilárd, hasonlóképp számottevő fogyatékosságok vannak a nyelvtani és a fogalmazási alapismeretekben. Alig akadt 5—6 tartalmi és szerkesztési szempontból is szinte kifogástalan dolgozat, amelyben nem volt durva vagy súlyos helyesírási hiba. Ezek választékos, fordulatos, könnyed stílusa, biztos helyesírási tudása gyönyörködteti az olvasót. A legtöbb dolgozatban azonban nem lehetett gyönyörködni. A dolgozatok többsége felületességével és hanyag írásmódjával tűnt ki. De nem ez esett latba, hanem a helyesírás és a fogalmazás. Ezek a dolgozatok nagy hiányosságokról tanúskodnak. A helyesírási hibákból válogatás nélkül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót: a Budapesti kirándulás, — a Senica-i pionírtábor, — a Dél-Szlovákiai, — minyjárt árugassa a ludait, — utánna, — hüssítő, — előtem, minnél, — üllőhelyek, — kiszálhat, — semmirekelő, — egésszen, — sőtt vanak, — epitet, — a Magas Tátra-i, — este felé megnézük, — egésztábor, — a barátnőm beleegyezet, — felál, — elősször, — beszédünkéi, — elegettett, — túl jár az eszén, — megboszul, - otthol, hallgattják, — segíttik, — szép tály, — frisslevegő, — észt, — szembeszáll, — ígéretéit, — belebetegedet, — neharagudf, — monta — ahonnént, — adig, — megkorbácsoltatsa, — pénzér, — leg- gyorsabak stb. Durva hibának számítottuk pl. a múlt idő jelének eltévesztését, a tárgy ragjának kettőzését, az igekötők írásának eltévesztését. A súlyos hibák közül feltűnő a ragok és névutók személyragos alakjainak helytelen írása, a hosszú mássalhangzók hibás alkalmazása, az ly és a j eltévesztése, a hasonulás és összeolvadás terén elkövetett hibák és a szavak helytelen elválasztása (íölde-sűr, éde-sapám, más-sodszor, parasz-tság) stb. De nem hiányoznak az ún. kisebb hibák sem, mint pl. a magánhangzók hosszúságának jelzése, a szavak egybe- és különírása, az írásjelek hiánya és helytelen alkalmazása, a -ban, -ben és a -ba, -be, valamint egyes igealakok felcserélése (tudnék-tudnák). A felszólító mód és a kijelentő mód helytelen használatát sem lehet elütni ilyen liberális ízű megjegyzéssel: „Hisz a Csallóközben vagyunk.“ A helyesírási hibákon kívül a mondatok kevésbé szabatos megfogalmazása körül lehetett észlelni a legnagyobb hiányosságokat, pl. ilyen mondatokkal is találkoztunk: „Édesanyja elkészítette őt a vásárra és elhajtotta a nagy sereg ludat.“ „Édesanyja elküldte a vásárra a libákat“ „Harmadszor lókereskedőnek mutatkozott be.“ „Kövér fához kötözte.“ „Este elöl- jönn az első csillag az égen.“ „Következő nap a múzeumot tekintettük meg, ahol a köztársasági elnökünk székel.“ „Elég hűvös volt a hegyekben. Hisz nem csoda, hógolyóztunk is“ stb. Sok esetben találkoztunk a felkészülés, a tárgyi tudás elégtelenségével is. Egyesek szerint pl. „A Lúdas Matyi regény“, mások szerint „verses kötet“ vagy „humoros költemény“. Voltak, akik úgy tudták, hogy Matyi „Debrecenbe érkezett a libáival“ stb. 76