Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 3. szám - Zeman László: Középiskolásaink helyesírásával kapcsolatban
pedig már el nem rontott készségekre támaszkodna?! Csak később, felsőbb osztályokban?! De nincs könnyű feladata a gyakorlat művészének sem. Nincs már azért sem, mert nem mindenki művész, aki a gyakorlatban dolgozik. Van, aki itt is giccseket termel, akad, aki elrontja a munkát. Akadnak hibák bőven. Van, aki kényelemszeretetből matricával dolgozik. A megszokáshoz ragaszkodik, s nem veszi észre: megváltozott körülöttünk minden, mi sem taposhatunk a megszokott ösvényeken. Vannak a spontenaitásnak is hívei. Ne feledjük azonban, hogy ihletből csak a legnagyobb művészek alkothatnak, de azok is csak akkor, ha az ihlet mögött az elméleti tudás nagyfokú biztosítéka van. Külön ki kell azonban emelnünk a gyakorlat hibái közül a pedagógiai szubjektivizmust, mert jelenleg ez fejlődésünk legkártékonyabb akadálya. Ebbe a hibába esnek, akiket nem zavar tanterv és utasítás, rendtartás és törvény. Mindent egyéni elképzeléseik szerint tesznek, mert annál jobbat úgysem ajánlhat senki. Az ilyen magatartás a tantestületi egység megteremtésének is akadálya lehet. Ez az egység ugyanis nemcsak az elvtársi, baráti légkör kialakítását, hanem az azonos elveken nyugvó munkát is követeli a testületektől. Tudomány és művészet együttműködése a pedagógiai eredmények titka. Együttműködésről azonban csak akkor beszélhetünk, ha mindkettő felismeri ennek a tételnek igazságát, s levonja maga számára a belőle fakadó következtetéseket. Ez lesz a legfőbb záloga annak is, hogy minden gyakorló pedagógus felismerje: elméleti tudásának gyarapítása nélkül alkotó munkát végezni képtelen. De minden elméleti ember felismeri a másik oldalon: a gyakorlat elemzése nélkül csak légvárakat épít, léggömböket, amelyek tetszetősen szállnak a magasba, de ott hirtelen szét is pukkadnak. Már pedig nem ez a célunk. Hanem az, hogy minél korszerűbbé, eredményesebbé tegyük közös munkával ifjúságunk nevelését. Középiskolásaink helyesírásával kapcsolatban Az elmúlt időszakban alkalmi felmérések során három általános középiskola 200 tanulójának, valamint az 1963/64-es és 1964/65-ös tanévben az egyetemen majdnem valamennyi magyar tannyelvű középiskolából magyar szakra jelentkező 70 érettségizett tollbamondását dolgoztuk fel. A tollbamondás kritériuma a következőkből állt: 1. A nagy kezdőbetűk használatának egyes esetei (intézménynevek és folyóiratcímek] 2. Az igekötő helyesírása 3. A műveltein igeképző helyesírása 4. A d végű igék tárgyas ragozású felszólító módú rövidebb alakja 5. A teljes hasonulás jelölése az -s, -sz, -z, -dz végű igék felszólító módú és tárgyas igealakjaiban (fonematikus értékében nem magánhangzó közi helyzetben] 72 ZEMAN LÁSZLÓ adjunktus
