Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 2. szám - Štefan Krištof: A hangsúly a szlovák irodalmi nyelvben

lyos szó előtti hangsúlytalan vagy proklitikus szavak = predklonky, proklitiká; hangsúlyos szó utáni hangsúlytalan vagy enklitikus szavak = príklonky, enklitiká). A proklitikus szavak közé soroljuk a módosító-szókat, kötőszókat stb., melyek az utánuk következő szavakkal r i t- mikai egységet [rytmické celky) alkotnak (pl. A |dolu tvárou ..., A |nehu, nehu čistú. — A jón, h/а — prostý, na lodyhe nosí / i |korunu i |ostne. — Ó |luna, tvoje prsty biele ..., A |z tichých, horkých viet mi tečie krv a |voda, Až |umriem. — M. Rúfus: Až dozrieme).

Az enklitikus szavak a következők:

a) a személynévmás rövid alakjai: ma, ťa, sa mi, ti, ho, mu, vás . ..

b) a byť — som létige egyszótagú alakjai: som, si, je, sme, ste, sú ...

c) a ,,by“ módosító szócska

PL: |Kam sa žiale tratia? — | Či si ešte zaspievame / jči už ani nie? Z tohoto |sveta je. — Nie, |nevábi ma ..., Ľúto mi, žena ..., Ó, |buď ti chvála, buď ti chvála..., Vykrí | kol by som... — Rúfus, i. m.

Az egy szótagú elöljárók hangsúlyosak a szlovák nyelvben és együtt ejtődnek a szóval — összeolvadóan (egy szóként, de külön írják, pl. kto s jazvou |na duši.. ., I |za syna, čo bez únavy / dnes azda prebdie |do rána. — A |na lúke ..., A |keď na mňa ..., — Rúfus, i. m.).

Hasonlóképpen ha egy ritmikai egységben találkozik több egy szótagos hangsúlytalan szó, az első közülük hangsúlyossá válik ( |Vy ste nás, pane, veľmi potupili. — | Nás sa už nikdy nezbavíte. — Ej |čo sme |sa len naľúbili, — Rúfus, i. m.).

A szavak (jobban mondva — szótagok) hangsúlyozásánál az összefüggő beszédben, a mondatokban múlhatatlanul szükséges tudatosítanunk, hogy ezek kisebb ritmikai hangzó-egységekre tagolódnak, melyeket szólásoknak (frázy, kóla) nevezünk. Az ilyen esetben az egyes ritmikai egységeket (rytmické celky, vetné úseky, frázy) szünettel választjuk el egymástól. A szlovákban kétféle szünetet különböztetünk meg: a) výrazné (jellegzetes szünet, de ez a kifejezés a magyarban nem használatos, jelentését legjobban megközelíti a hosszabb szünetet jelentő „szünetpár“ kifejezés) ésb) nevýrazné (kifejezéstelen szünet, a magyarban ennek a fogalomnak az elő- és utószünet felel meg, mely rövidebb szünetet jelent). A hosszabb szünetet (výrazné) a szavak, ritmikai egységek közé tett // -vei, a rövidebb szünetet (nevýrazné) pedig / -vei jelöljük.

Pl.: Nemci melú / z posledného, // všetci sa hrnú / do Žiliny, alebo Nemci melú z posledného, // Všetci sa hrnú do Žiliny. //

Az ilyen esetben a ritmikai egységben (v zvukovej jednotke, fráze) van egy szó, melynek első szótagja nyomatékos, s az egész szó előtérbe kerül általa. Ez a szó rendszerint a hangzási centruma (zvukový centrum), de jelentésbeli centruma is a mondatszakasznak (vetný úsek), mivel mondathangsúlya — nyomatéka van.

A mondathangsúly egyrészt a beszélő személyétől, másrészt a mondat jelentésbeli felépítésétől — mondatszakasztól függ. A nyomatékkai ejtett szó rendszerint a mondat utolsó szava. Ez a problematika azonban már az intonációhoz, valamint annak alkalmazási körébe tartozik, ezért ezzel nem foglalkozunk.

Befejezésül szeretnénk az elmondottakhoz néhány módszertani megjegyzést fűzni.

42