Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 2. szám - Štefan Krištof: A hangsúly a szlovák irodalmi nyelvben

eszközöket használunk gondolataink kifejezésére, előfordul a szóhangsúly (slovný prízvuk] és a mondathangsúly (vetný prízvuk], melyet a szlovákban nyomatéknak [dôraz] is nevezünk. Továbbá tudatosítanunk kell, hogy a hangsúly a nyelv hallható formájában (beszéd] lehetővé teszi nyelvi közlésünk tagolását, érthetőbbé, kifejezőbbé, esztétikusabbá tételét, illetve monotonná vagy fáddá, unalmassá teheti azt. A hangsúly helyes használata emeli nyelvi közlésünk színvonalát, esztétikai hatást gyakorol a hallgatóságra, érdekesebbé teszi beszédünket, ami azt eredményezi, hogy a tanító példája magával ragadja a tanulókat, a közönséget, megtetszik nekik a beszéde, s felébreszti bennük az olyan szép nyelv megtanulása iránti vágyat, mint jelen esetben a szlovák nyelv. Mindeme lehetőségeket ki kell használnia a tanítónak a szlovák nyelvoktatás egyéb területein is (irodalmi nevelés, leíró nyelvtan és fogalmazás], s arról egy pillanatra sem szabad elfelejtkeznie, hogy a leghatékonyabb eszköz, a legjobb példa — az élőszó.

Tegyük fel a kérdést: hogyan nyilvánul meg a szó- és mondathangsúly a szlovák nyelvben?

A szóhangsúly — mint ahogy az elnevezés is mutatja — a szavakban fordul elő. Elszigetelt helyzetben (v izolovanom postavení] a szlovák nyelvben a két, három és több szótagú szavakban nyilvánul meg. A mondathangsúly a mondatokban fordul elő, valamint olyan szervező elemként, mely a hosszabb nyelvi közléseket egyes szakaszokra (kóla, frázy] tagolja.

A szlovák irodalmi nyelvben a hangsúly mindig a többszótagú szavak első szótagjára, vagy a szókapcsolatok első szavára esik (összeolvadó kiejtés — splývavá výslovnosť]. Itt olyan példákra gondolunk, mikor az elöljárókat együtt ejtjük ki azokkal a szavakkal, melyekhez tartoznak, vagy olyanokra, mikor a szóeleji és a szóvégi simulószavakat (predklonky a príklonky] a hangsúlyos szóval együtt ejtjük.

Az alapelv, mely a szlovák nyelv hallható alakjában érvényes, s amelyet semmilyen körülmények között sem szabad megszegnünk, azt mondja, hogy a szlovák nyelvben — bármily hosszú szóban is — csupán egyetlen főhangsúly (hlavný prízvuk) fordulhat elő. A szlovák ugyanis megkülönböztet fő- és mellékhangsúlyt (hlavný a vedľajší prízvuk), miközben mellékhangsúlyuk csupán a háromnál több szótagú szavaknak van. A két és három szótagos szavaknak minden esetben csupán egy, mégpedig főhangsúlyuk lehet (a szótag elé húzott felemelt merőleges vonallal jelöljük: | doma, | mama, | otec, | sestra stb.). A mellékhangsúlyt ugyancsak merőleges vonallal jelöljük, de a szóval egy vonalban (pl. | ľudovo | demokratický, | elektro | magne j | tický stb.). Ahogy a példákból is kitűnik, a szónak egy vagy több mellékhangsúlya lehet (egy, két vagy három merőleges vonallal jelöljük).

A fő- és mellékhangsúly a szótagokban erőben (hangerő) nyilvánul meg, mivel a hangsúly a szlovákban kilégző (exspiratórny), dinamikus (dynamický). Mindig a főhangsúly ereje a legnagyobb. A mellékhang- súlyos szótagokat egyforma hangerővel ejtjük, illetve a főhangsúlyos szótag után következő első mellékhangsúlyos szótagot kissé gyengébben, mivel a főhangsűly kifejezőbbé tételéhez relatíve többet használtunk fel a kiáramló levegőből. A kiejtés erősségének aránya a fő- és mellékhang- sűlyos szótagok, illetve a hangsúlytalan szótagok között •— ha számok40