Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: A rendszeres ellenőrzés a helyesírás tanítás záloga

az írásbeli munkáknál fogadjuk el általános elvnek, hogy csak annyit írassunk, amennyit javítani és javít­tatni tudunk. De azt is tartsuk szem előtt, hogy az írásbeli gyakorlás mértékét nem szoríthatjuk a szüksé­ges mérték alá. Helyesen jár el a tanító, ha a hibák elkövetését igyekszik megelőzni. Ezért az alsó évfolyamokban lehe­tőleg mellőzni kell az olyan sza­vakat, amelyeknek helyesírásával még nem foglalkoztunk. Ha azonban a nevelési cél elkerülhetetlenné teszi egy-egy ismeretlen, nehéz helyesírá- sú szó használatát, akkor ezeknek írásmódját föltétlenül közölni kell a tanulókkal. A hibák elkövetését általában úgy lehet megelőzni, ha az írásbeli gya­korlást gondosan előkészítjük. A fo­kozatosság figyelembevételével szok­tassuk tanítványainkat önellenőrzés­re, mert ezzel javító munkánk köny- nyebbé válik. A tanulóknak meg kell szokniuk, hogy nem tehetik le az íróeszközt, addig, amíg írásukat el nem olvasták. Ilyen módon azt akar­juk elérni, hogy az elkövetett hibá­kat maguk „fedezzék föl“. Már az első évfolyamban a szó másolásakor tudatosságot követelünk a gyermekektől, s ugyanakkor meg­kívánjuk, hogy a szót jól tudják hang­jaira felbontani. Ezért a második év­folyamban már föltétlenül meg kell követelnünk a tanulóktól, hogy írá­suk ellenőrzésekor észrevegyék az esetleges betűkihagyást. Egyes tanu­lóknál ez nem fog különösebb nehéz­séggel járni, lesznek azonban bizo­nyára olyanok is, akiknek ebben a „felfedező munkában“ bizonyos ideig segítségre lesz szükségük. Az említett követelmény eléggé igényes, mert a tanuló eleinte rendszerint nem azt olvassa, amit írt, hanem azt, amit írnia kellett volna. Ezért nem veszi észre saját írásában a betűkiha­gyást vagy az ékezethiányt. A következetes önellenőrzésre szoktatásnak a nevelés szempontjá­ból is nagy a jelentősége, mert ezzel felkeltjük a tanulókban a felelősség- érzést írásukkal kapcsolatban. A ne­velő részéről végzett rendszeres el­lenőrzés azért igen fontos, mert a tanulóknak nap nap után tapasztal­niuk kell, hogy tanítójuk éberen fi­gyeli írásbeli munkáik pontosságát. Ez a tudat és a felelősségérzés kiala­kítja bennük az írásfegyelmet. Az ellenőrzésnek a tanító szem­pontjából is igen fontos szerepe van, mert a tanulók írásbeli munkáinak helyesírási ellenőrzése során nem­csak a maga munkájának az eredmé­nyét mérheti föl, hanem azt is, hogy az észlelt hiányosságok milyen to­vábbi teendőket szabnak meg. MIT KELL AZ ELSŐ ÉVFOLYAMBAN ELLENŐRIZNÜNK? Jóllehet az első évfolyamban tulaj­donképpen még nem foglalkozunk a helyesírás tanításával, a helyesírási ismeretek megalapozását a tanító már itt kezdi. Az előkészítő évfo­lyamban a helyesírás nélkülözhetet­len előfeltétele, hogy a tanulók a szót alkotó hangzóira tudják bontani. A szavak szótagokra és hangzókra bontását a tanítónak mindaddig fi­gyelnie ikell, amíg annyira meg nem tanulják, hogy már nem hagy­nak ki betűket a szavakból, és már nem cserélik fel egyik betűt a má­sikkal. M. A. Melnyikov A tanító ké­zikönyve c. munkájában megjegyzi, hogy az ilyen ellenőrző gyakorla­tokra egyes elhanyagolt helyesírásű, gyenge tanulóknál gyakran még a 3—4. osztályban is szükségünk van, ha írásbeli munkáikban betűkihagyá­sok és más szóelferdítések fordulnak elő. HOGYAN TÖRTÉNIK AZ ÍRÁSBELI MUNKÁK ELLENŐRZÉSE? Az iskolai írásbeli munka ellen­őrzését vagy a tanulók végzik rögtön a munka befejezése után, vagy a ta­nító tanítás után. Az alsó évfolyamok tanulói is el­lenőrizhetik az írásbeli munkát, ha van előttük minta (pl. táblára írt szöveg vagy a tankönyv szövege má­solás esetén]. Ilyen módon ellenőriz­tethetünk minden helyesírási gya­korlatot az ellenőrző tollbamondások és az osztályozandó írásbeli munkák kivételével. 21

Next

/
Thumbnails
Contents