Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: A rendszeres ellenőrzés a helyesírás tanítás záloga
2. A. A. Lumsdanie és Lloyd Jones megállapításai. A megállapításokat az előbb idézett tanulmány közli. 3. Arthur A. Lumsdaine: Machines ä enseigner et instruction programmée Etudes et Documents d’Education. UNESCO. No. 48. 4. Ugyanott. 5. Teaching by Machine. Digest of the monograph by profesor Lawrence Stolurov. University of Illinois. Co-oparative Research Monograpf N. 6. U. S. Department of Health, Education and Welfare. U. S. Government Printing Office, Washington, 1961. 173. pages. ĽActualité Pédagogique Internationale. UNESCO. No. 3. 1962. 6. Az előbb idézett monográfiáról van szó. 7. N. Shakmaev. N. Jilkine, S. Petroucbine: Recherches sur lutilisation des moyens techniques dans ľ enseignement en URSS, Etudes et Documents d'Education UNESCO. No. 48. HASÄK VILMOS Ped. Kutatóintézet, Bratislava I A rendszeres ellenőrzés a helyesírás- tanítás záloga Az anyanyelvtanítás célja mind a tanítók, mind az irányító és ellenőrző szervek előtt világos: a tanulóknak birtokukba kell venniük anyanyelvűk teljes gazdagságát és szépségét. A társadalom szükségletei .és igényei megkívánják, hogy a tanulók szilárd alapismereteket szerezzenek és megismerkedjenek az emberek közti érintkezésnek az eszközeivel. Az utóbbiak közül tagadhatatlanul fontos szerepet játszik a helyesírás- tudás. A magyar nyelv tanterve is leszögezi, hogy a sokoldalúan képzett és művelt embert a fejlett nyelvkultúra jellemzi, s ennek egyik részterülete a helyesírás. Egyetlen pedagógus számára sem lehet tehát közömbös, vajon a gyakorlati életbe kikerülő ifjúságot megbízható helyesírás- tudással vértezte-e föl vagy sem. Ezért kell különös figyelmet fordítani a helyesírás tervszerű ellenőrzésére az egész tanév folyamán minden osztályban. Tanítóink az ellenőrzést általában lelkiismeretesen végzik, megállapítják a hiányosságokat, és fel is veszik a harcot a különféle hibák ellen. Közismert tény, hogy a helyesírástudás kialakításában különös jelentősége van az írásbeli gyakorlásnak. Tanítóink azt is jól tudják, hogy a helyesírási készség fejlődését csak megfelelő mennyiségű íratással lehet biztosítani. Csakhogy az íratás szükséges és elégséges mértékét nem olyan könnyű megszabni. így aztán gyakran előfordul, hogy a kevésbé tapasztalt tanító vagy keveset, vagy túlságosan sokat írat. Ha keveset íratunk, a helyesírást nagyobbára csak az egyes szavakkal kapcsolatban tanítjuk. Ez az eljárás nem természetes, és nem is hozhatja meg a kívánt eredményt. Ha viszont úgy akarunk bizonyosságot szerezni tanítványaink helyesírástudásáról, hogy sok írásbeli munkát végeztetünk velük, akkor vagy nem győzzük a sok javítást, vagy nem javítjuk ki kellő gonddal az írásbeli munkákat. Az írásbeli gyakorlásnak csak úgy van értelme, ha az írásbeli munkát gondosan kijavítjuk és ki is javíttatjuk. Az ellenőrzés elhagyása vagy elhanyagolása veszedelmes következményekkel járhat. Ha a tanuló írásbeli munkáját nem javítjuk ki, azt gondolhatja a hibás szóalakokról, hogy azokat úgy kell helyesen írni. A helytelenül leírt szó ismétlődésekor tehát a hibát fogja gyakorolni. A javítatlan ismétlődő hiba azért is veszedelmes, mert a tanulót figyelmetlenségre, nemtörődömségre neveli saját írásával szemben. Ha az írásbeli munkát kijavítjuk, de a javíttatást elmulasztjuk, kárba vész a javításra fordított munka, mert a tanulók nem hasznosíjták az elkövetett hibák tanulságait. Ezért 20
