Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 6. szám - Mózsi Ferenc: Tavaszvárás -ünnepvárás
Legyen majális minden napodon ó Ember, hittel én ezt dalolom. (Juhász Gyula} Tavaszvárás — ünnepvárás Van abban valami szép, hogy a természet újraéledését a népek tavaszának emlékei is jelzik. A tavaszvárás reményével szívünkben emlékezünk a Szabadság Géniuszának diadalútjára. Az emlékezést február 25. nyitja meg. Az ünnepsornak ez a nagyszerű nyitánya egyben hazánk népeinek évszázados szabadságvágyát beteljesítő végakkordja is, hiszen a Februári Események jelentik hazánk dolgozói számára a végső politikai győzelmet. Az ünnepsor következő gyöngyszeme március 8-a, majd egyhetire március idusát, a márciusi ifjak vezette magyar polgári demokratikus forradalom szívet-lelket átforrosító eseményeit idézzük és alig egy hét múlva pedig a dicsőséges emlékezetű Magyar Tanácsköztársaság március 21-jét említjük meg tanulóinknak. És sorolhatnánk az ünnepségek sorát tovább: a Tanítók Napja, április 4-e, Bratislava, Komárom és a Népi Demokratikus Magyarország felszabadulása stb.... A tavaszvárás beteljesedése és az ünnepségek kicsúcsosodása május elseje, majd hazánk felszabadulásának és egyben a győzelem napjának 20-ik évfordulója, május 9-én. A tavaszvárás tehát egyben ünnepvárás is. A Szocialista Nevelés ezért mindent el szeretne követni, hogy az ünneplések e sora sokatmondó, meggyőző és főleg: tettekre ösztönző legyen. Ezt pedig ma már nem lehet az eddigi ünnepségek, rendezvények során túlnyomó részt domináló verbális módszerrel elérni. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy mintha a szó és a fogalom kapcsolata meglazult volna. Megkoptak vagy legalábbis megfakultak volna a szavak és ennek következményeként üresebben konganak a fogalmak? Egy okozatnak ugyan ezer oka is lehet, de egyre úgy véljük, mégis fel kell hívni a pedagógusok figyelmét. Ez a telítődés. A pszichológia ui. azt tanítja, hogy bizonyos (sokszor fölöslegesen) gyakran ismétlődő pszichés hatások szaturálódást idéznek elő, gátlás lép fel, sőt paradox reakció is adódhat: tehát a hatással szembeni közömbösség. A közömbösség viszont a lelki élet paralízise, mely ellen a tudomány teljes fegyvertárával kell felvennünk a harcot. Lapunk többek közt ezért is nyit külön rovatot, melyben konkrét anyagot, illetve a meggyőzés pszichológiai problémáit fogjuk boncolgatni. Már most, elöljáróban is megmondhatjuk, hogy a cselekvő és elgondolkodtató meggyőzésnek vagyunk a hívei. Ünnepléseink végső célja, hogy a felületi benyomások általi általánosítások gondolkodási sémáin, a tények vulgáris leegyszerűsítéséből fakadó állásfoglaláson és az ebből fakadó „minden mindegy“ magatartáson változtassunk. Magát az emberek cselekvését akarjuk az ünnepségek előkészítése (felmérések, a falu, az iskola stb. 20 éves fejlődése stb.) során megváltoztatni. A rosszakból jókat, a jókból jobbakat kell faragnunk, nekünk, a nép nevelőinek. A cselekvésre azonban maga a cselekvés 161
