Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 1. szám - Ágoston György: A programozott oktatás és az oktatógép
Dr. ÁGOSTON GYÖRGY Budapest I A programozott oktatás és az oktatógép (Folytatás) IV. Az utolsó néhány évben, különösen az Észak-Amerikai Egyesült Államokban, többszáz hosszabb-rövidebb program készült különböző tárgyakból, és került sor felhasználásúikra. Bár a kutatások még kezdeti stádiumban vannak, az első eredmények a kutatók szerint kedvezőek. A tanulók a programban feldolgozott anyagot sóikkal rövidebb idő alatt sajátítják el, mint amennyi időbe kerül az anyag hagyományos feldolgozása az iskolában, és tankönyvből való megtanulása az iskolai feldolgozás után. Tudásuk minősége is jobb: szilárdabbak az ismereteik, az ismeretek gyakorlati alkalmazásában járatosabbalk. A kérdés felelet-értékelés (feladat-feladatmegoldás-megerősítés) formájában való elő-. rehaladás és a tanulók egyéni tanulási tempójához való igazodás a tanulás eredményességét, a mérések szerint, hatékonyan fokozza. Vannak azonban, akik aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a programozott oktatás „gépies” tudást eredményez majd, sztereotip ismereteket és gondolkodási mechanizmusokat alakít ki a tanult anyag valódi megértése, az elmélyült önálló gondolkodás helyett. Más szerzők nem osztják ezt az aggodalmat. „Nyilvánvalónak tűnik — írja az egyik szerző —, hogy a programozott szakaszok a tanulót nagyon finom megkülönböztetések és általánosítások megtételéhez, ismereteik új helyzetekre való alkalmazásához, alkotó szellemi tevékenységben való felhasználáshoz segítik.3) — Egy másik aggodalom szerint a programozott oktatásban kapott állandó irányítás és ellenőrzés azt a szokást alakíthatja ki, hogy mindig, minden feladat megoldásakor, minden szellemi törekvésében segítséget várjon, tehát önállótlanná válik. Erre az aggodalomra az előbb idézett szerző így válaszol: „Bizonyos, hogy a tanulónak végső fokon meg kell tanulnia, hogy szembe nézzen egy nem programozott világgal, és hogy könyvekből és saját nem „megszerkesztett” tapasztalataiból képezze magát. Az ebből a gyakorlati képzésből származó haszna azonban nem lenne teljes, ha előbb az alapvető ismeretek és készségek megszerzésének kezdeti időszakában nem kapna kellő irányítást. Ez az igazság érvényes az iskolai tantárgyakra, éppúgy, mint az olyan tevékenységeikre, amilyen pl. a hegedűn való játszás. De minden jó oktatási módszernek is előre kell gondolnia a tanuló érettségére, amikor — egy adott pillanatban — már nem támaszkodhat külső segítségre. Ugyanúgy vagyunk a programozott oktatással: egy jól megcsinált programnak kifejezetten célul kell kitűznie, hogy a kezdőt fokozatosan addig a pontig vezesse, amikor már saját szárnyain szállhat.” Nagyon fontos megjegyezni, hogy a programozott oktatást egyetlen híve sem, egyetlen szerző sem tekinti az oktatás kizárólagos formájának. Nem kívánják a pedagógust feleslegessé tenni. Az iskolai oktatás vonatkozásában a kérdés úgy merül fel, hogyan lehet <a programozott oktatás a tanító, a tanár segítő eszköze, hogyan teheti általa eredményesebbé, hatékonyabbá és alkotóbbá munkáját. Mint említettük, a tananyagnak programozott oktatással való elvégzése időt szabadít fel. A felszabaduló időt a tanár változatos módon használhatja fel mind a gyengébb, mind a tehetségesebb tanulókkal való foglalkozásra, 15
