Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 1. szám - Benda Kálmán: Az osztályfőnöki munka tervezéséről és gyakorlatáról
láló, új didaktikával valósíthatjuk meg. A körzeti pedagógiai értekezletek a pedagógusi felelősség és a tapasztalatok átadásának, tehát végeredményben az új didaktika formálásának nagyszerű fórumává válhatnak. A bratislavai kilencéves magyar tannyelvű iskola és az általános középiskola eddigi tapasztalatai immár a gyakorlatban igazolták a fentieket. Pedagógusi felelősséggel végzett tervszerű oktató-nevelő tevékenységükért és minden csehszlovákiai magyar tannyelvű iskola részére való útmutató kezdeményezésükért az iskola minden tanítója, az igazgatóság, az iskola párt- és szakszervezete dicséretet érdemel. BENDA KÁLMÁN tanító, Komárom A közelmúltban egy értékes, érdekes kis könyvet lapozgattam. A címe: Segédkönyv az osztályfőnöki munkához az általános iskolák nevelői számára (Bpest, Tankönyv- kiadó). Mivel osztályfőnökeink ezekben a napokban dolgozták ki évi nevelési terveiket, szeretnénk felvetni néhány gondolatot az idézett műből, s azokat saját feltételeinkhez alkalmazva kibővíteni néhány irányelvvel. Általánosan ismert tény, hogy kilencéves alapiskoláink egyik sarkalatos problémája az ötödik évfolyamból a hatodikba való átmenet. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az alsó tagozaton jól tanuló és jó magaviseletű tanuló a hatodikban sokkal rosszabb eredményt ér el, s magaviseleté sem olyan kifogástalan, mint az előző években volt. Kétségtelen tehát, hogy ebben az iskolaévben is a hatodik évfolyam osztályfőnökére vár a legtöbb munka. Bevezetőben vizsgáljuk meg, melyek azok a tényezők, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a hatodik évfolyamba került tanulók munka- fegyelmét és magaviseletét. Az elsőtől az ötödik évfolyamig a tanulót minden évfolyamban a legtöbbször egy tanító tanította. A gyermek megszokta követelményeit, és hozzájuk igazodott. A hatodiktól kezdve egyszerre több tanító kezd foglalkozni vele. A tanuló nem isI Az osztályfőnöki munka tervezéséről és gyakorlatáról meri őket, a tanító sem ismeri tanulóit. Tehát itt hiányzik még a tanító és tanuló közti kapcsolat, amelynek kialakulása a sikeres oktató-nevelő munka egyik feltétele. A tanuló számára még egyelőre „idegen“ tanítók különböznek egymástól a követelmények támasztásában, a teljesítmények értékelésében. A tanulók érzékenyen reagálnak ezekre a különbségekre. A kezdeti elfogódottság után a tanulók az egyes tanítók következetességének vagy engedékenységének megfelelően óráról órára változtatják magatartásukat. Ez olykor a fegyelem általános lazulását vonja maga után. Ehhez járul még az is, hogy a tanítók sokszor egyik órára többet, a másikra kevesebbet követelnek, egyszer alapos felkészülést kívánnak meg, máskor megelégszenek a felületesebb előkészülettel is. Ez hatással van a tanuló munkakedvére, és általában a tanuláshoz való felületes viszonyhoz vezet. Mindezeknek a negatív hatásoknak a kiküszöbölése az osztályfőnökre hárul, aki még maga sem ismeri eléggé növendékeit, hiszen a legtöbbször csak saját óráin, az óraközi szünetekben és az osztályfőnöki órákon van velük együtt. így hát érthető, hogy a hatodik évfolyam osztályfőnökére, különösen az iskolai év elején rendkívül bonyolult, 12
