Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 1. szám - Benda Kálmán: Az osztályfőnöki munka tervezéséről és gyakorlatáról

felelősségteljes munka hárul. Az eredményes tevékenység egyik alap- feltétele, hogy az osztályfőnök a lehető legrövidebb időn belül alaposan megismerje a tanulóközösség tagjait. A tanulók alapos megismerése nélkülözhetetlen feltétele a szervezői munkának.

Melyek azok a szempontok, amelyek alapján a tanítónak meg kell ismernie tanulóit? Ezeket a következőképp csoportosíthatnánk:

1. Milyen erkölcsi, politikai ismeretekkel és nézetekkel rendelkeznek a tanulók.

2. Milyen a szociális, közösségi magatartásuk tanítóikhoz, szüleikhez, az idősebbekhez és tanulótársaikhoz való viszonyuk.

3. Milyen a munkához való viszonyuk általában.

4. Mi jelemzi magatartásukat egyéb erkölcsi vonatkozásban.

Mindezen feladatok megvalósításában természetesen az osztály valamennyi tanítójának támogatnia kell az osztályfőnököt. Az viszont az osztályfőnök feladata, hogy munkatársait igyekezzen igazi kollektívába tömöríteni. A tantestületi egység feltétlenül szükséges, ez lehetővé teszi, hogy egységes nevelési követelményeket támasszunk. Itt szeretnék rámutatni a napközi otthon nevelőivel és a pionírvezetőkkel való együttműködés szükségességére is, akik szintén segítséget nyújthatnak a tanulók tökéletesebb és sokoldalúbb megismeréséhez.

Iskoláinkban általában nem örvend nagy közkedveltségnek a tanítók kölcsönös hospitálása. Pedig sehol sincs olyan nagy szükség az osztályban tanító kartársak óráinak látogatására, mint éppen a hatodik évfolyamban. A tanulóról való egységes kép kialakításához az osztályfőnöknek látnia kell a tanulót más tanítási órákon is, mert ellenkező esetben többé-kevésbé — különösen a kezdeti időszakban — csak egyoldalú képet kap a tanulóról, s annak aktivitását s a munkához való viszonyát csak a saját óráin tapasztaltak alapján ítéli meg.

A nevelőmunka tervszerűsége általánosan elfogadott követelmény, s a legtöbb pedagógus azt is helyesen látja, hogy a nevelés tervezésében az osztályfőnököknek igen nagy szerepük van. A gyakorlati megvalósítás során azonban gyakran nehézségek merülnek fel, s aztán egyesek az elméletileg helyesnek elismert követelményt a gyakorlatban csupán formálisnak, megvalósíthatatlannak tartják. A nehézségek velejárói minden emberi tevékenységnek. De: ami elméletileg megalapozott és helyes, az a gyakorlatban sem lehet más. Az osztályfőnöknek már a tervek elkészítésénél számolnia kell mindazzal, ami nevelői tevékenységét zavarná vagy fékezné.

Egy jó nevelői tervnek két tényezőből kell kiindulnia:

1. az iskola nevelői tervéből (konkretizált, az osztály szintjének megfelelő formában),

2. a tanulók alapos megismeréséből.

Az osztályfőnökök az iskola évi tervével rendszerint már a szünidő végén vagy szeptember első felében tartott pedagógiai gyűlésen ismerkednek meg. Saját nevelési terveik elkészítésénél ezt a tervet veszik alapul. A másik kiindulópont: a tanulók alapos megismerése. Persze, a hatodik évfolyamban ez még nehezen lehetséges. Viszont a többi évfolyamban, ahol a tanító legalább egy éve vezeti növendékeit, ez természetes követelmény. Az osztályon belül kialakulhattak kisebb közösségek, érdekcsoportok, amelyek zavarólag befolyásolhatják az egészséges osztályszellem kialakulását vagy des- truktívan hathatnak a jó magaviseletű és iparkodó, de a külső hatással szemben nem eléggé szilárd tanulókra. Hallottunk már például olyan „mozgalomról“ is, amikor egy osztály tanulói mindnyájan hitet tettek egy furcsa elhatározás melett: csak annyit fognak tanulni, hogy elégségesekkel a felsőbb osztályba léphessenek. — Számba kell vennünk: kikre miben támaszkodhatunk, mik a bővítés lehetőségei, kit miben kell fejleszteni, kinek miben segíteni stb.

13