Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 4. szám - Herdics János: A Duna utcai mozgalom margójára

sen kell tanulmányoznia a naponkénti iskolai munka folyamán. Az ellenőrzés eredményeit a tanulónak is meg kell mutatnunk; tájékoztatni kell őket arról, mit tudnak, s mit kell még tanulniuk ismereteik színvonalának javítása céljából.

a) A számonkérés tehát segíti a tanulókat abban, hogy helyesen értékeljék elért eredményeiket, s meglássák ismereteik hiányosságait; végül serkenti őket ezek megszüntetésére.

b) A számonkérés eredményei fontosak a tanító szempontjából is. Serkentenie kell a tanítót arra, hogy munkáját gondosan elemezze, feltárja erős és gyenge oldalait és további lépéseket tegyen munkája megjavítására.

ej Végezetül, de nem utolsósorban a folyamatos számonkérés, az ellenőrző vizsgálatok az iskolai munka állami ellenőrzésének formái. Az iskola előmeneteli és magatartásról szóló jelentései alapvető eredmény- mutatók, amelynek alapján minden iskola és minden tanító munkáját értékelik.

Ha az alapiskola által szervezett és irányított felmérő ellenőrzések eredményeit a mozgalom javaslatainak megfelelően továbbítjuk az iskolai szerveknek, hozzájárulunk az állami ellenőrzés normáinak megszilárdításához; másrészt a közös körzeti pedagógiai értekezletek tárgyalásához konkrét adatokat szolgáltatunk és a vitában felmerült hiányosságok eltávolításával, a követésre méltó módszerek népszerűsítésével az oktatási eredmények lényeges megjavulását érhetjük el.

HERDICS JÁNOS igazgató, Szene

I A Duna utcai mozgalom margójára

Tiszta, átlátszó forrásvíz, de egyben csupa titokzatosság a gyermek. S vajon nincs e legkristályosabb víz minden cseppjében is számtalan titok, egy láthatatlan világ bezárva, melybe csak hivatása magaslatán álló nevelő juthat be?

növendékeiért, — azok jövőjéért, akkor a magyar tannyelvű iskolák minden pedagógusának ezt tízszeresen tudomásul kell vennie. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert minden szülő bizalommal adja gyermekét iskoláinkba és joggal elvárja, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy kellően felkészült és tökéletes tudással rendelkező embereket adjunk társadalmunknak. Olyan embereket, akik bátran, szemrebbenés nélkül állják meg helyüket az egyetemeken, főiskolákon, vagy a munka- viszonyban.

Bizony, így van ez. S ha e gondolatok érvényesek a nevelésre, úgy hatványozott formában érvényesek az oktatás folyamatára is. Önkéntelenül is ezek a gondolatok jutottak eszembe, mikor a Szocialista Nevelés folyó évi szeptemberi számát lapozgatva szemembe ötlött „Az új iskolának űj didaktikát“ c. cikk.

Társadalmunknak sokoldalúan képzett, valóban talpig emberekre van szüksége. S hogy valóban ilyen embereket neveljünk, minden pedagógusnak hivatali köteHát igen. Ha érvényes az az elv, hogy minden iskola felelős a reá bízott legnagyobb kincsért, —

109