Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 1. szám - Mihálka Ferencné: Néhány szó a szlovák nyelv tanításáról

Néhány szó a szlovák nyelv tanításáról

Nem történt semmi különös, pár mondattal is meg lehetne írni, talán így: A magyar tanítók a festői szépségű Kis Kárpátok között a Zochova chatán, ahol Arany János Fülemüléje hőseinek kellett volna összeveszniük azon, hogy kit illet a madárfütty (mert itt a madarak addig trilláztak, míg mindenkit fel nem ébresztettek], az iskolai év vége felé a tanítók az ország valamennyi részéről részt vettek egy kétnapos iskolázáson, ahol a 4. és 5. évfolyam szlovák nyelvtanítása új koncepciójának megvalósításához kaptak gyakorlati útmutatást.

Ez így igaz, még azt is hozzá lehetne fűzni, hogy e két nap alatt sok olyat hallottak, amire valóban nagy szükségük lesz a szlovák nyelv eredményesebb tanításában.

De nemcsak ezt szeretném megírni és nem így, bár a lényeg valóban ez volt. Azonban a két rövid nap alatt sokkal több történt. Sok mindent megtudtunk egymásról, munkánkról. Sokszor beszélnek a tanítókról úgy, mintha őket nem is érdekelné a munkájuk, nem is szeretnék hivatásukat és nem szeretnének jól tanítani. Lehet, hogy ilyenek is vannak, de hát hol és hányán vannak? Szerintem elenyészően kevesen, talán nem is kellene róluk annyit beszélni és írni. Inkább beszéljünk azokról, akik mindig és mindenkor tanítók, még akkor is, amikor nem tanítanak. Amint említettem, részt vettünk az iskolázáson. Az előadások után sétáltunk. Hogy miről beszélgettünk séta közben? Ha valaki azt gondolja, hogy valami szórakoztató dolgokról, vagy vicceket mondtunk, hát téved. Az iskoláról, a tanításról beszélgettünk. Igen, úgy ahogy mondom. Mindenki sokat akart beszélni és sokat kérdezni. Egymástól kapkodtuk a szavakat, hogy kiki hogyan tanítja ezt vagy azt a tantárgyat. így megtudtuk, hogyan tanítja egy kedves so- morjai tanítónő a 3. évfolyamban a szlovák nyelvet, honismeretet, fogalmazást. De azt is megtudtuk, milyen az igazgató és a helyettese az ottani iskolának. Ez a kedves tanítónő talán nem is tudta, hogy mikor a feletteseiről beszél, mikor beszámol róluk, hogyan hospitáltak az óráján, mikor elmondja, hogy segítségükkel milyen eredményeket ért el, sokunkban őszinte elismerést keltett. A beszélgetések, eszmecserék az éjbe nyúltak. Sokat kérdeztünk és még sokat, többet szerettünk volna megtudni.

A közös előadáson, melyet a bratisla- vai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársnője, a mindig mosolygó, kedves szavú Lukovics Izabella tartott, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, aki elkísérte a tanítókat az autóbuszhoz, és kézlenge- téssel búcsúzott tőlük, aki a tudásán kívül ragaszkodó szeretetével is megnyert bennünket, sok értékes, hasznos tudnivalóval látott el minket. Megéreztük, hogy a tudása legjavát akarja átadni, tudatában voltunk annak, hogy szeretné, ha iskoláinkba azzal a kitűzött céllal térnénk vissza, hogy mindent megteszünk a jobb eredmények eléréséért.

Sokszor azzal vádolják a tanítókat, hogy nem tudják, vagy nem akarják jól tanítani a szlovák nyelvet. Hát, kérem, ez nem igaz! Talán ilyenek is akadnak, de ezek száma nagyon kevés lehet. Inkább arról beszélhetnénk, hogy a tanítók a legnagyobb igyekezetük mellett is kevésbé jól tanítják az említett nyelvet. Az alsó évfolyamokban működő tanítók nagyobb része nem beszél tökéletesen szlovákul, és mégis igyekszik tudásához képest és a tanulók képességeihez mérten a legjobban tanítani. Persze nagyon nehéz és majdnem lehetetlen elérni azt a célt, amit a könyv szerzői szeretnének akkor, ha a könyvhöz írt fontos Módszertani útmutató nem áll rendelkezésükre. Mikor a 3. évfolyam részére kiadott szlovák könyvet megkaptuk, egymás között bíráltuk, hibájának róttuk fel, hogy hiányzik belőle a megszokott szótár. Bosszankodtunk, hogy a könyv szövegéből csak a legkönnyebb szavakat fordították le, és a nehéz szavak kimaradtak. Ha a tanítók birtokában lett volna a Módszertani útmutató, sok bosszúságtól, időpazarlástól kímélhették volna meg magukat, és kétségtelenül jobban tanítottak volna. No, de hát miért nem vették kezükbe a tanítók ezt az értékes útmutatót, mely nélkül a tanítás csak tapogatódzás a szlovák nyelv tanításának sokféle berkeiben? Talán ez hanyagság, lustaság, nemtörődömség volt a tanítók részéről? Nem, határozottan nem, a legtöbb tanító a kétnapos tanfolyamon tudta meg, hogy kiadtak egy értékes könyvet, mely nagy segítségükre lehetett volna a tankönyv kiadása óta. De hát ki a hibás? A tanító azért, mert mindeddig nem tudott erről a fontos, értékes segédkönyvről? Lehet, hogy akadnak olyanok, akiknek ez a könyv birtokukban van, nem kétlem, de mi, akik

30