Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 1. szám - Katona Roland: Egy kirándulás tapasztalatairól
részt vettünk az iskolázáson, és akik a 3. évfolyamot tanítjuk, akkor láttuk először a Módszertani útmutatót. Kérem, tanítók, hát hol a hiba? Honnan kellett volna tudnunk, hogy kiadták ezt a sokat emlegetett hasznos útmutatót? Melyik újság közölte, hogy ennyi tanító figyelmét elkerülte? Vagy olyan érthető már az, hogy minden új tankönyvhöz útmutatót is adnak ki? Miről is van itt szó? Arról, hogy útmutató nélkül nem tudunk eredményesen tanítani. Vagy minden tanító képes arra, hogy saját maga állítson össze módszertant? A fiatal tanító, vagy bármely tanító Az iskolák életében már hagyományossá vált az a szokás, hogy az iskolai év befejezésével a tanulók számára kirándulásokat szervezzenek. Ezt a szokásos hagyományt követte iskolánk tantestülete is, amikor az év végét egy szép és tapasztalatokban gazdag sátortáborozással zárta be. Elöljáróban meg kell említenem, az iskola a kirándulások szervezése terén bizonyos tapasztalatokkal rendelkezik. A kirándulás célja nemes és szép feladat, megismerteti a tanulókkal az eddig kevésbé vagy csak részben ismert tájakat. Feltárja előttük a természet életét és közelebb hozza őket egymáshoz. Ilyenformán erősödik és elmélyül bennük a közösségi érzés. Nem utolsósorban pedig testi és lelki felfrissülést nyújt és szép élményekkel gazdagítja őket. Sátorozásunkat részletes megbeszélés előzte meg. Elsősorban megismertettük tanulóinkkal az egész kirándulás célját és feladatát. Valahogy úgy is mondhatnám, hogy észrevétlen beléjük loptuk a kirándulás felemelő izgalmait. Kioktattuk őket mindarra, amire a sátorozás folyamán szükségük lehet. Pontosan megismertettük velük az egyes szükségleti eszközöket (pl. felszerelések, ruházat, evőeszközök stb.) Az indulás időpontját a tentestület határozta meg. Az engedélyt a Járási Iskolaügyi Osztály adta meg. A kirándulás helyét a tantestület előre megbízott tagjai végezték (Rocskár igazgató elvtárs, Kaprinay és Nagy tanító elvtársak]. Elmondhatom, hogy a választás igazán gyönyörű helyre esett: az eperjesi Kis- Duna szakaszra. Megvolt ott minden, amit az ember ilyenkor óhajt: kellemes köregyedül felveheti-e a versenyt a szerzőkkel? Bizonyára, azok a tanítók, akik részt vettek ezen az iskolázáson, majd ha körzeteikben fogják ismertetni az itt hallottakat, egyik sem feledi majd megemlíteni, hogy a 4. osztály részére a Módszertani útmutatót szerezzék be a tanítók, és menjenek el a „világ végére“ is érte, mert csak így lesz eredményes a munkájuk. Mihálka Ferencné Kilencéves Alapiskola, Zselíz nyezet, strand, friss levegő, pazar Duna- menti természet, és mindenekelőtt ki kell emelnünk az eperjesiek rólunk való gondoskodását. Itt szeretném utólagosan a tantestület és a diákok nevében ezt nekik megköszönni. Igazán szép példáját szolgáltatta a baráti megértésének az eperjesi iskola igazgatója — Nyesó elvtárs, az ottani EFSZ és a HNB. A sátrakba szükséges szalmát ugyanis az eperjesi szövetkezet adta. Mindezért hálára köteleznek minket. A tanulók elszállítását a kirándulás helyére a Födémesi Állami Gazdaság járművei végezték. Ezt jóelőre megbeszéltük velük. Az állami gazdaság ezen segítségét tanulóink alkalmi brigádmunkával viszonozták némileg. Az állami gazdaság megértéséért is köszönetét mondok. Az oda- és visszaszállítási munkálatoknál mind a tanítók, mind a diákok szívesen és lelkesen dolgoztak. Az élelmezést és a szakácsmunkát Nagy József vezette. Sokoldalú segítséget nyújtott neki Viszta- vei Jenő kollégám. Az ott töltött idő alatt ő volt a mi kirándulócsoportunknak a szakácsa is. Nagy hozzáértéssel és lelkiismerettel törődött velünk, ízletes és jó ételekkel látott el bennünket. A kirándulók sohasem éheztek, sőt a mellettünk sátorozó galántai iskolásoknak is juttattunk forró ételt. A letáborozás után mindent az előre elkészített program szerint végeztünk, így elértük azt, hogy a táborozás sikerrel és fegyelmi vétség nélkül zárult. A tanulókat foglalkoztattuk, és módot adtunk nekik a sokoldalú szórakozásra (az ébresztő után 8—12 óráig szakaszos fürdés volt a kartársak felügyelete alatt, a nem fürdő gyerekek röp- és kézilabdáztak, futballoztak, társasjátékot játszottak és kötelet 31 Egy kirándulás tapasztalatairól
