Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 1. szám - Katona Roland: Egy kirándulás tapasztalatairól

részt vettünk az iskolázáson, és akik a 3. évfolyamot tanítjuk, akkor láttuk először a Módszertani útmutatót. Kérem, tanítók, hát hol a hiba? Honnan kellett volna tud­nunk, hogy kiadták ezt a sokat emlege­tett hasznos útmutatót? Melyik újság kö­zölte, hogy ennyi tanító figyelmét elke­rülte? Vagy olyan érthető már az, hogy minden új tankönyvhöz útmutatót is adnak ki? Miről is van itt szó? Arról, hogy út­mutató nélkül nem tudunk eredményesen tanítani. Vagy minden tanító képes arra, hogy saját maga állítson össze módszer­tant? A fiatal tanító, vagy bármely tanító Az iskolák életében már hagyományos­sá vált az a szokás, hogy az iskolai év befejezésével a tanulók számára kirándu­lásokat szervezzenek. Ezt a szokásos ha­gyományt követte iskolánk tantestülete is, amikor az év végét egy szép és ta­pasztalatokban gazdag sátortáborozással zárta be. Elöljáróban meg kell említe­nem, az iskola a kirándulások szervezése terén bizonyos tapasztalatokkal rendel­kezik. A kirándulás célja nemes és szép fel­adat, megismerteti a tanulókkal az eddig kevésbé vagy csak részben ismert tájakat. Feltárja előttük a természet életét és kö­zelebb hozza őket egymáshoz. Ilyenformán erősödik és elmélyül bennük a közösségi érzés. Nem utolsósorban pedig testi és lelki felfrissülést nyújt és szép élmények­kel gazdagítja őket. Sátorozásunkat részletes megbeszélés előzte meg. Elsősorban megismertettük tanulóinkkal az egész kirándulás célját és feladatát. Valahogy úgy is mondhat­nám, hogy észrevétlen beléjük loptuk a kirándulás felemelő izgalmait. Kioktattuk őket mindarra, amire a sátorozás folya­mán szükségük lehet. Pontosan megismer­tettük velük az egyes szükségleti eszkö­zöket (pl. felszerelések, ruházat, evőesz­közök stb.) Az indulás időpontját a tentestület ha­tározta meg. Az engedélyt a Járási Isko­laügyi Osztály adta meg. A kirándulás helyét a tantestület előre megbízott tag­jai végezték (Rocskár igazgató elvtárs, Kaprinay és Nagy tanító elvtársak]. El­mondhatom, hogy a választás igazán gyönyörű helyre esett: az eperjesi Kis- Duna szakaszra. Megvolt ott minden, amit az ember ilyenkor óhajt: kellemes kör­egyedül felveheti-e a versenyt a szerzők­kel? Bizonyára, azok a tanítók, akik részt vettek ezen az iskolázáson, majd ha kör­zeteikben fogják ismertetni az itt hallotta­kat, egyik sem feledi majd megemlíteni, hogy a 4. osztály részére a Módszertani útmutatót szerezzék be a tanítók, és men­jenek el a „világ végére“ is érte, mert csak így lesz eredményes a munkájuk. Mihálka Ferencné Kilencéves Alapiskola, Zselíz nyezet, strand, friss levegő, pazar Duna- menti természet, és mindenekelőtt ki kell emelnünk az eperjesiek rólunk való gon­doskodását. Itt szeretném utólagosan a tantestület és a diákok nevében ezt nekik megköszönni. Igazán szép példáját szol­gáltatta a baráti megértésének az eper­jesi iskola igazgatója — Nyesó elvtárs, az ottani EFSZ és a HNB. A sátrakba szükséges szalmát ugyanis az eperjesi szö­vetkezet adta. Mindezért hálára köteleznek minket. A tanulók elszállítását a kirán­dulás helyére a Födémesi Állami Gazdaság járművei végezték. Ezt jóelőre megbeszél­tük velük. Az állami gazdaság ezen se­gítségét tanulóink alkalmi brigádmunkával viszonozták némileg. Az állami gazdaság megértéséért is köszönetét mondok. Az oda- és visszaszállítási munkálatok­nál mind a tanítók, mind a diákok szíve­sen és lelkesen dolgoztak. Az élelmezést és a szakácsmunkát Nagy József vezette. Sokoldalú segítséget nyújtott neki Viszta- vei Jenő kollégám. Az ott töltött idő alatt ő volt a mi kirándulócsoportunknak a sza­kácsa is. Nagy hozzáértéssel és lelkiisme­rettel törődött velünk, ízletes és jó éte­lekkel látott el bennünket. A kirándulók sohasem éheztek, sőt a mellettünk sáto­rozó galántai iskolásoknak is juttattunk forró ételt. A letáborozás után mindent az előre el­készített program szerint végeztünk, így elértük azt, hogy a táborozás sikerrel és fegyelmi vétség nélkül zárult. A tanuló­kat foglalkoztattuk, és módot adtunk ne­kik a sokoldalú szórakozásra (az ébresztő után 8—12 óráig szakaszos fürdés volt a kartársak felügyelete alatt, a nem fürdő gyerekek röp- és kézilabdáztak, futballoz­tak, társasjátékot játszottak és kötelet 31 Egy kirándulás tapasztalatairól

Next

/
Thumbnails
Contents