Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 7. szám - Hlavicska Lászlóné: Néhány szó az "Osztályozzunk helyesen" témához
b) Arra kell törekednünk, hogy követelményünk ne valamilyen elméletileg megkonstruált típusembert alakítson ki, hanem a szocialista ember alapvető és legfontosabb jellemvonásait fogalmazza meg. c) Ezeket a jellemvonásokat össze kell vetni a társadalomban és a művészetben kialakított eszményekkel, s ifjúságunkat meg kell tanítani arra, hogy az eltérő jelenségeket történelmileg és helyesen értékelje. (Milyen jelenségeket tapasztalunk ma?) d) Ki kell alakítanunk az oktatással párhuzamosan azoknak a tevékenységeknek láncolatát, amelyek alkalmasak arra, hogy a nevelési eszmény irányában hassanak az ifjúságra. A szocialista pedagógia rendkívüli eredményeket ért el az utóbbi évtizedekben. Ha ezeket a feladatokat is megoldjuk, eredményeink minden eddigit túl fognak szárnyalni. Ennek érdekében vetettem papírra gondolataimat. HLAVICSKA LÄSZLÔNÉ tanítónő, Érsekújvár ( Néhány szó az „Osztályozzunk helyesen“ témához Nemrég múlt el a félév, néhány hete, hogy a tanulók kézbe kapták a félévi bizonyítványt. Az osztályozó konferencia előtt a tanítók homdoka elkomorult: osztályozni kell. Nem, mintha ezt naponta nem végeznék. Mégis úgy hiszem, hogy alig akad tanító, aki örömét lelné benne. Mielőtt rátérnék a helyes osztályozás problémájára, röviden szeretnék szólni a helytelen osztályozásról és annak káros következményeiről. — Induljunk ki abból, hogy a tanító is ember, nem abszolút elfogulatlan lény. Tegyük fel, hogy a tanító túlságosan tárgyilagos, objektív, Csak a felelet érdekli, külön választja a feleletet a tanulótól a „tudsz vagy nem tudsz“ alapon. íme egy konkrét példa vidéki tapasztalataimból. Feri az osztály egyik legjobbja volt, mindig tudott, mindig jelentkezett. Az egyik nap felhívtam, egy verset kellett elmondania. A fiú felállt, de meg sem szólalt. Eszembe jutott, hogy már előző nap sem jelentkezett. Ha túlságosan tárgyilagos vagyok, kérem az ellenőrzőt, és beírom az ötöst. A gyerek hallgatása annyira meglepett, hogy mindjárt kérdőre vontam. A fiú lehajtotta a fejét, de meg sem mukkant. Gondoltam, valami kisebb mulasztásról van szó, erkölcsi prédikációba kezdtem a hanyagságról, meg a rossz útról, amikor az egyik fiú jelentkezése félbeszakított: „Otthon van az apja“. Feri érezte, hogy elárulták, hirtelen leült, magába roskadt, karjára hajtotta fejét. Pár perc alatt kiderítettem az igazságot, amely megrendítő volt. Az apa vidéken dolgozott, néha hazajött a családjához. Ilyenkor általában esténként becsípett, és családját éjszaka idején kizavarta a házból. Szegény Feri, két napja alig evett s már a második éjszakát töltötte testvéreivel, anyjával a szomszédok padlásán. Gondolom, nincs az a tárgyilagos tanító, aki ebben az esetben ötöst írt volna Feri ellenőrzőjébe. Mert mit jelentett volna az ötös Feri számára? Magát a kettétörést, csalódást a tanítóban, bár maga egy szót sem szólt saját védelmére. Ez a fiú többé nem lett volna sem jeles, sem jó tanuló. Tudom, hogy az említett példa nem 203
