Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 2. szám - Siposs Jenő: Az iskola és a színjátszás

cselekedni a színpadon. És ezt a gátlást nem mindenki képes legyőzni. Aki legyőzi már kiskorában, abból jó műkedvelő gyermekszínész, később komoly műkedvelő, esetleg hivatásos színművész is válhat. De alkalmas az iskolai színjátszás arra is, hogy ezt a bizonyos gátlást segíti legyőzni, és ezáltal olyan gyermek is, aki azelőtt nem szívesen lépett nyilvánosság elé, kedvet kapva a szereplésre, a próbák és előadások folyamán győzi le majd ezt a gátlást. Egyszóval a színjátszóvá válást is elősegíti a kiskorban való rendszeres műkedvelő színjátszó munka.

Milyen legyen az alapos színjátszó munka az iskolákban, a színjátszó körök keretében? Először is rendszeres és szakszerű vezetésre van szükség. Ez megköveteli, hogy a színjátszókörnek minden tanévre már előre terve legyen arról, mit fog bemutatni (2 darabot is vehet tervébe, egyet a téli, egyet a tavaszi időszakra].

Azt is szem előtt kell tartania, hogy olyan darabot tűzzön műsorra, melyet megfelelő művészi szinten elő is tudnak adni a tanulók. A rendszeres tervezéshez tartozik az is, hogy a választás helyes legyen: olyan darabot válasz- szunk előadásra, mely részben a nevelői céljával részben nyelvezetével vagy írói mondanivalójával segíti nevelési feladataink teljesítését. Az alsófok részére főleg mesejátékot, az idősebbek számára ifjúsági játékot, vagy esetleg fiatalság számára írt színdarabot válasszunk. Például a Szovjetunióban Ro- zovnak a fiatalság számára írt színdarabjait a felsős tanulóifjúság is rendszeresen játssza.

A darab tervezését illetve kiválasztását ne hagyjuk utolsó percre. A színjátszókor vezetője a nyári szünetben már felkészülhet a tanévben előadandó darabokra, sőt az anyagot elő is készítheti. (Sokszorosíthatja, megvásárolhatja szükséges példányszámban.] Miután a választás megtörtént, következik a rendszeres és szakszerű foglalkozás a színjátszókor tagjaival. A próbák élvezetessé tételével — és nem csupán az unalmas ,,olvasópróbáival“ — próbáljunk művészi alkotói légkört teremteni és amint lehet, amint a gyerekek a szöveget már tudják, azonnal a színpadon próbálni a bemutatóig. Magáról az iskolai darab rendezéséről most nem kívánok írni, részben azért mert, nem ez volt a célom, részben pedig, mert a színjátszókörök vezetői rendszeresen kipróbált ifjúsági rendezők, akiknek megvan a maguk kitűnő gyakorlata, rendszere, és abba nem szólhatunk bele. A munkájuk, az elért eredmények bizonyítják aztán, helyes módon vezették-e a színjátszókört, a próbákat és a színjátszónevelést.

A színművészet aktív művelésével többféle pedagógiai célt érhetünk el, sokrétű segítséget nyújthatunk az iskolai nevelésnek. Az előbb már említettük, hogy a gyermek szereplés közben bizonyos gátlást győz le, bátrabb lesz a fellépése a közönség előtt. A színdarab betanulása folyamán és az előadások alatt is ellenőrzik a tanulót, majd figyelmeztetik az esetleges hibákra. Tehát tanulóinkat a helyes beszéd elsajátítására neveljük. — Követeljük meg tőlük, hogy a próbákra a lehető legpontosabban járjanak el, ezzel'fegyelemre, pontosságra szoktatjuk őket. A színjátszás valóban pontosságra nevel. A színésznek „végszóra“ kell színpadra lépnie vagy párbeszéd esetén a maga szövegét elmondania, ezzel nemcsak pontosságra, hanem figyelemre, koncentrálóképességre is vezetik őket. — A kosztümök viseiete, a díszletek pedig kortörténeti ismereteit gyarapítják. Sok esetben egyes színdarabokban táncot is alkalmazunk, tehát a gyermeknek alkalma van a mozgásművészet elemeit is megismerni. Már maga a színpadon való mozgás is bizonyos esztétikai normának van alávetve, nem árt, ha ezzel is megismerkedik a tanuló. — Amint látni, a színjátszóművészet valóban sokrétű segítséget nyújthat az iskolának, ha rendszeresen és szakszerűen műveljük.

A műkedvelő színjátszó mozgalom ifjúsági seregszemléje az Ifjúsági Alkotóverseny bemutatói. Itt — egy-egy helyesen megválasztott és jól megrende55