Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 2. szám - Siposs Jenő: Az iskola és a színjátszás

a helybeli, vagy falvainkba látogató más műkedvelők, esetleg iskolás színjátszók előadásait is. A lényeg az, hogy a bemutatásra kerülő darab alkalmas legyen diákjaink, számára, összhangban legyen nevelési céljainkkal, és az előadás megfelelő művészi színvonalat érjen el. Azzal tehát, hogy az iskolások- kel rendszeresen járunk színházba, többféle nevelési célt érünk el: fejlesztjük a tananyag elsajátítását is azzal, hogy színpadon ismerik meg azokat az írókat, akikről tanulnak (Mikszáth, Jirásek) éspedig a legközvetettebb módon: magának az író munkájának bemutatásán keresztül. Nagyon szívesen vesszük pl. ha a pedagógusok az ifjúsági előadásaink előtt pár szóban ismertetik az írót és munkásságát a fiatal nézőkkel a függöny előtt. Utána a gyermek látja az író színpadi alkotását — így ez maradandó érték lesz. A helyes színpadi beszéd is nevelő hatással van a diák köznapi beszédjére, nem beszélve az eszmei-politikai hatásról, hogy ti. a színpadi hősön keresztül példakép áll előttük, akinek cselekedeteit a gyermek helyesli, akihez hasonlóvá kíván válni. Tehát az iskola és a színjátszás kapcsolatának első módozata, a színházlátogatás, sok hasznos nevelési eszközt rejt magában. A színelőadás megtekintése ízlésnevelés, politikai nevelés és erkölcsi nevelés is együttesen.

II. SZEMLÉLTETÉS AZ ÖRÄK KERETÉBEN

A zenei nevelés keretében már helyesen használjuk a szemléltetés azon módját, hogy a tantervben előírt zenehallgatást alkalmazunk. Dvofák „Rusal- kájának“, Smetana „Eladott menyasszonyának“, Kodály „Háry Jánosának“ lemezről való hallgatása az a passzív műélvezet, melyen keresztül a diákot elvezetjük a komoly zene megkedveléséhez, élvezetéhez. Itt megemlíthetjük, hogy a filmművészet felhasználása (akár diafilm, akár mozgófilm alakjában) ugyancsak hasznos pedagógiai segédeszköz. Hasonlóképp járhatunk el a színjátszással kapcsolatban is. Például a tanító Katona József „Bánk bán“ c. drámáját tanítja. Magnóról vagy gramafonlemezről, részleteket ad a drámából, például Tiborc monológját vagy Bánk párbeszédét Gertrúdisszal; ezáltal nagyon színessé teheti az iskolai anyagot. A diák tehát nem csupán a tankönyvből ismerkedik meg Katona halhatatlan drámájával, hanem szemelvényeken keresztül neves művészek előadásában, az előadóművészet passzív élvezetével is közel kerül az íróhoz, annak művéhez. Ezt többek közt egyik komáromi iskolánk magyar tanítója alkalmazza, és a hatást le tudom mérni azzal, hogy gyermekem, aki abba az iskolába jár, már alig várja azt az órát, aelyről tudja, hogy ilyen szemelvény művészi előadását hallja majd. Ha az iskola figyeli a rádió és a TV műsorát, a műsor megfelelő, pedagógiai szempontból alkalmas anyagát magnóra rögzíti — és az órán a diákoknak sze- melvényszerűen visszaadja, ezzel nagyban megkönnyíti munkáját. Legalkalmasabb erre a Rádió Világszínháza előadásainak reprodukálása, mely rendszeresen klasszikusokat tűz műsorra.

A szemelvényadáson és színházlátogatáson kívül, mely mindkettő „fogyasztó“ élvezet, nagyon fontos a harmadik kapcsolat a színjátszással: az iskolai műkedvelő színjátszói munka művelése. III.

III. AZ ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS

Legmegfelelőbb formája a színjátszókor, melynek hivatása, hogy minden iskolában rendszeresen végezze ezt a munkát, de betanulhat kis színdarabot egy-egy osztály is. A fontos az, hogy színjátszással aktívan is foglalkozzanak iskolás gyermekeink. így a művészetnek nemcsak fogyasztóivá hanem művelőivé is válnak. Persze itt már szükséges bizonyos válogatás, mert nem mindenki alkalmas arra, hogy nyilvánosság, közönség elé lépjen. A színész a színpadon egy bizonyos gátlást győz le azzal, hogy kiáll játszani, beszélni,

54