Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 2. szám - Siposs Jenő: Az iskola és a színjátszás
SIPOSS JENŐ a komáromi Területi Színház tagja Az iskola és a színjátszás Az esztétikai és irodalmi nevelésnek egyik legfontosabb eszköze az iskolai színjátszás. Ez elsősorban nem színjátszásra tanít, hanem színházszerető, színházlátogató közönséget nevel, irodalmi ízlést formál, kulturális igényességet teremt a gyermekekben. Tehát, bármennyire is ismert tény, hogy a gyermek szeret „színházat játszani“, és vonzalma van a látható és hallható látványosság iránt, sőt ahhoz is, hogy maga is játsszon, a színház szerétét irányítani, nevelni kell, az iskolában a színjátszással foglalkozni kell. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata az ifjúság nevelésével kapcsolatban megjegyzi: „Az iskolának harcot kell vívnia Csehszlovákia ifjúságának leikéért, ezt a generációt szocialista szellemben kell nevelnie, az új társadalmi kapcsolatok, az új kultúra és az új erkölcs szellemében.“ Az iskolák számára a fenti feladat teljesítése szempontjából a sok más eszköz mellett jelentős segítséget tud nyújtani a színjátszás. Ez a segítség akkor hatásos igazán, ha megtaláljuk a megfelelő formát a színjátszás felhasználására iskoláink nevelési munkájában. Iskolai munkánkban a színjátszást többféleképpen aknázhatjuk ki pedagógiai céljaink érdekében; közülük a legfontosabb: I. a színházlátogatás, II. a szemléltető darabrészlet bemutatása az iskolai tanításban, III. a színjátszás műkedvelői szinten való művelése az iskolában színjátszókor keretében. Míg az előbbi két esetben a diák „fogyasztója“ a színjátszó művészetnek, a harmadik esetben aktív résztvevője. Nézzük meg részleteiben a három változatot, és saját iskolára vonatkozólag vonjunk le belőle hasznos következtetést: hogyan lehetne ezt megvalósítani a mi iskolánkban, tekintetbe véve sajátos körülményeinket és lehetőségeinket. I. I. SZÍNHÁZLÁTOGATÁS Mint^ említettem, a színházlátogatás esetében a diák csak „fogyasztója“ a kultúrának, más munkájának szépségében gyönyörködik. De sokszor éppen ez a passzív élvezet teszi őt azután „aktívvá“, megszereti a színházat és maga is játszani akar, színjátszó kíván lenni, egy-egy színdarab megtekintése felszínre hozza a benne szunnyadó hajlamot. Falvainkban, városainkban egyaránt alkalom nyílik színelőadások megtekintésére. Előnyösebb a helyzet városban, ahol a kőszinházban állandóan rendeznek gyermekelőadást vagy a serdülő ifjúságnak szervezett diákelőadást. A tanítónak csak tájékozódnia kell a színház műsorát illetően, és módjában áll megfelelő darabot megtekintenie a gyerekekkel. Vidéken a színházlátogatás több nehézségbe ütközik, mivel Magyar Területi Színházunk (nagy működési területe miatt) keveset játszik egy-egy helyen, de az ifjúság számára is állandóan műsoron tart előadásokat, és ha a színház esetről esetre egy-egy falut meglátogat, az ilyen ifjúsági előadás az iskola részéről megrendelhető, a színház szívesen tesz eleget ennek a megrendelésnek. Feltétel: elegendő számú diáknéző biztosítása. De látogathatjuk 53
