Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 2. szám - Amiről beszélnünk kell…
csupán az oklevél]. Ez az igényesség a szocialista iskola legjellegzetesebb vonása, és teheti ifjúságunkat igazán műveltté, erkölcsössé, munka- szeretővé és — boldoggá. Mert boldog csak az lehet, akit erre előkészítettek, s ez a mi feladatunk. A tanítóké, akiket az ifjúságért — a szülők mellett —a legnagyobb és legmegtisztelőbb felelősség terhel. A tanító és az orvos munkájában nem lehet selejt, mert az testi illetve lelki halált okoz! Ezek azok a gondolatok, amelyekkel 1963 szeptemberében útnak kell indulnunk, s melyekhez mindvégig minden hivatását igazán szerető pedagógusnak hűnek kell maradnia. Amiről beszélnünk kell... Van-e fóruma a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak? Több gyűlésen, konferencián, újságcikkben, de talán a legtöbbet a kuloárokon vitatták meg az elmúlt hónapokban ezt a kérdést. Egy-két névtelen levél írója is azt panaszolja, hogy szinte az egyetlen fórum, ahol a magyar pedagógus „szíve szerint“ azaz magyarul mondhatja el iskolán kívül gondját-baját, az a Csemadok-gyűlés. A felmerült kérdésről — amely úgy látszik, a losonci, a lévai, az érsekújvári és a komáromi járásban a legakútabb — valóban beszélni kell. Beszélni kell, mert ha nem fejtjük ki véleményünket, nem világítunk rá a problémákra — a Szocialista Nevelés terjedelmére való tekintettel természetesen a teljesség igénye nélkül —, akkor mérges tövisként sebezheti meg ez egészséges testünket, s a seb egyre mérgesedhet. Mi természetesen a pedagógusok szubjektív nézetei alapján ismerjük csak a szimptómákat, ezért a diagnózist is csak körvonalazni tudjuk. Mindezek ellenére reméljük s bízunk benne, hogy a terápiát, a gyógyírt — a párt és az állami szervek segítségével — majd olvasóink sikerrel alkalmazzák,, s ezáltal preventive elkerülik e rákfene krónikussá válását, a pesszimista passzivizmust. A felvetett kérdésre visszatérve: a csehszlovákiai pedagógusok fóruma elsősorban a szaksajtó, de általában minden sajtótermék tekintet nélkül arra, hogy az cseh, szlovák, magyar vagy ukrán nyelvű. Az általános pedagógiai problémákat, az összállami tantárgyak kérdéseit inkább a cseh és a szlovák szaklapok, míg a magyar tannyelvű iskolák specifikus problémáit leginkább a Szocialista Nevelés hivatott tárgyalni. Ez annyit jelent, hogy a kartársak magyar nyelvű írásaikat szlovák és cseh szaklapokba is elküldhetik, és amennyiben ezek megfelelnek a közlés követelményeinek, cseh vagy szlovák nyelvre lefordítva közlik. A magyar pedagógusok rendelkezésére állnak még a magyar sajtó termékei is (s ez sem csekély: 20 folyóirat évi 23 millió példányszámmal!) Tehát úgy véljük, a fórum valóban rendelkezésünkre áll, és csupán rajtunk múlik: élünk-e a lehetőségekkel. A gyűlések, a járási és a körzeti pedagógus-összejövetelek és az iskolai pedagógiai tanácskozás is a tanítók fóruma. Úgy véljük, nem kell bizonygatni a „hozzászólás jogának“ érvényét. Ehelyett inkább a kétnyelvűség elvének helyes értelmezését szeretnénk érinteni. 38
