Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 2. szám - Martin Hargas: Vége a vitának?

MARTIN HARGAŠ

az SZNT I. ciklusú iskolai szakosztályának vezetője

Vége a vitának?

A nemzeti műveltség problémáinak megoldása — vonatkozik ez annak tartalmára, formáira és szervezésére — mindig a nagyközönség figyelmének tárgyát képezte. Kétszeresen érvényes ez a nemzetiségi iskolák kérdéseinek megoldására, amelyek — különösen Szlovákiában — iskolarendszerünkben különleges helyzetben vannak. Ez a különlegesség nemcsak a nemzetiségi iskolák belső specifikumával magyarázható, nemcsak sajátos feltételeikből, történelmi fejlődésükből következik, hanem abban is rejlik, hogy társadalmi szerepével az iskolai kérdések megoldása túlhaladja a pedagógia kereteit, és érzékeny, a szó bővebb értelmében történelmi, politikai problémává nő. Az iskolaügy fejlődésének története nemcsak Csehszlovákiában, hanem a volt Ausztria—Magyarországon is, sőt más országokban is arra tanít minket, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldási módja a múltban az egyes nemzetek és nemzetiségek kölcsönös kapcsolatai fejlődésének mutatója volt, és nemegyszer a nemzeti és nemzetiségi politika programjának egyik központi problémáját alkotta.

Annak ellenére, hogy helytelen lenne hasonlóságot keresni jelen — a szocialista társadalmi kapcsolatok adta életfeltételeinkkel — mégsem tagadható a nemzetiségi iskolaügy kérdései megoldásának rendkívüli fontossága napjainkban sem, minthogy ez egyik alappillérét képezi állampolgáraink erkölcsi-politikai egységének és együttműködésének. És éppen azért mindkét részről teljes joggal érdeklődnek ezek iránt a kérdések iránt, nemcsak nemzetiségeink és nemcsak maguk a pedagógusok.

Nemzetiségi iskolaügyünknek ebből a helyzetéből következik, hogy különleges gondot kell fordítani problémái megoldásának, különösen az oktató-nevelő munka tartalma, formája és szervezése kérdéseinek, mégpedig annál inkább, minthogy egyes konkrét pedagógiai és iskolai kérdések szélesebbkörű vita tárgyát is képezték.

Mégis helytelen lenne azt hinni, hogy ez a problematika csak az utóbbi években aktuális, hogy talán ezeknek a kérdéseknek a megoldásához hiányzott a múltban a megfelelő jóakarat, hogy talán azért nem oldották meg őket időben, és azért tűntek fel előttünk hirtelen a múlt áldatlan örökségeként. A nemzetiségi iskolaügy problémái megoldásának az iskolaügyi szervek — különösen Szlovákiában — nemzetiségi politikánk érdekében különös figyelmet szenteltek. Persze ma nem hallgathatjuk el, hogy ezeknek a kérdéseknek a konkrét megoldásában nem indultak ki mindig következetesen marxista szemszögből, és hogy ma — iskolaügyünk csaknem két évtizedes fejlődése múltán — az eredmé33