Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 1. szám - Tomaschek Mária: Száz év előtt született Gárdonyi Géza
ľOMASCHEK MÁRIA adjunktus Száz év előtt született Gárdonyi Géza Ez év augusztus 3-a kedves évfordulója regényirodalmunknak: ezen a napon éppen száz éve, hogy népszerű regényírónk, Gárdonyi Géza megszületett a fehérmegyei Agárd községben, Ziegler Sándor uradalmi gépész népes családjának tagjaként. Ki ne ismerné közülünk Gárdonyi Gézát? Ki ne tanulta volna a komoly (immár nem gyermek) irodalom olvasását A láthatatlan emberből, az Egri csillagokból. És ki ne szeretné Gárdonyit, a „szív íróját? Nem is azért emlékezünk most rá, hogy megismerjük, hogy rávilágítsunk értékeire, érdemeire, hanem hogy hálásan gondoljunk vissza ifjúságunk és felnőtt korunk egyik legkedvesebb, legnagyobb írójára, aki fontos mondanivalót hagyott hátra a ma ifjúságának is. Gárdonyi különösen hozzánk, pedagógusokhoz áll közel, hisz ő is tanító volt, azonban egy más korban, amikor ezt a fontos hivatást a társadalom vezető osztálya nem vette semmibe. Gárdonyi végigjárja a vidéki tanítósors egész kálváriáját, minden nyomorúságát. Gárdonyi szülei tanácsára választotta a tanítói pályát, mert ez „leghamarább ad kenyeret“. A tanítóképző tanfolyamot kedves városában, Egerben végezte el. A vidéki tanító évek élményeit később Az én falum című novelláskötetben s A lámpás című kisregényben dolgozta fel. Tanítóskodása után újságíró évei következtek Győrött, Szegeden és Aradon, majd a kilencvenes évek elején a budapesti Magyar Hírlap munkatársa lett. 1897-ben vonult vissza Egerbe, s ott élt azután 1922-ben bekövetkezett haláláig. Gárdonyi legszívesebben a falu életével, a parasztsággal foglalkozik. A falu üde lehelete hatja át történeti regényeinek légkörét is. Gárdonyi parasztjai valószerűbbek, mint a korabeli népszínművek parasztábrázolása, hiszen észreveszi a falu népének szegénységét, nehéz sorsát. Azonban parasztjai szelídek, alázatosak elnyomóikkal szemben, ezért ábrázolásmódja, amely nem mutatja a falun folyó osztályharcot, még patriarchális jellegű. Gárdonyit a faluból különösen a házak, állatok, de főképp a gyermekek érdeklik. Annyi szívvel, szerető bájjal regényíró még nem írt a falusi gyermekekről, mint ő. Ha tanítványairól szól, meghatóan bensőséges lesz a hangja. Egyik versében így ír a gyermekekről: Mikor a földön leány születik, egy fiúcska álmában mosolyog. Fiatal korában őt is magával ragadta a kor külsőséges népiekedése, amikor megírta a Göre Gábor-könyvet, melyeket később maga is megtagadott. A falu életét s tanítványait, a falusi gyermekeket legszebben Az én falum novellái mutatják be. A Kék pille, A tulipán, a Festő a falun s a többi kedves elbeszélés a maga leheletfinom ábrázolásával megfogja az olvasó szívét. Gárdonyi Jókai és Mikszáth nyomdokain halad, de történeti regényeivel újat alkotott! A letűnt korok és azok nagy alakjainak bemutatásán kívül főképp kora hétköznapi embereinek lelkivilágát, örömét, bánatát ábrázolja. A láthatatlan emberben a cselekmény központja nem Attila hűn király tragédiája, hanem Zéta reménytelen szerelme Emőke iránt, s annak titkos epekedése Attila után. A történelmi események csak keretül szolgálnak ezekhez, éppúgy, mint az Egri csillagokban is a török világ rajza Bornemissza Gergely életéhez szolgál háttérül. Az Isten rabjaiban pedig a középkori kolostori élet rajza keretezi Jancsi fráter tiszta szerelmét Margit királyleány iránt. 27
