Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 1. szám - Janda Iván: Gyermekkarok / Könyvekről
KÖNYVEKRŐL Janda Iván Gyermekkarok Egy régen hiányolt, hézagpótló művet jelentetett meg a bratislavai Népművelési Intézet. A szerző, Janda Iván, a bratislavai Általános Középiskola igazgató-tanítója 135 oldalon jó érzékkel közölte ebben a művében azt, ami a legfontosabb. Figyelme minden, a gyermekkórus szervezési és művészeti kérdéseit érintő problémára kiterjed a hangterjedelemtől egészen a művészi produkcióig. Különös értéke a műnek a műsorjavaslat és a legismertebb kórusművek ismertetése, mely a szlovákiai magyar gyermekkórus-vezetőknek alapos és szakmai szempontból megbízható tájékoztatást nyújt. A nagyon jól megválogatott dal- és kórus-anyagba sajnálatosan azonban becsúszott egy-két kevésbé értékes mű is, mint például az Óra-kánon (68. oldal). Ez a kis dal a „tandalok“ tipikus példája. A toronyóra fél, a falióra negyed, és a zsebóra nyolcad hangértékben „ti-iki, ta-ki“-zik, és az egész kánon dur hármashangzatban „ketyeg“. Ügy véljük, a dal tankönyvi használata jogos (és innen származik a mű elterjedtsége!), azonban mint művészi produkció, értéke vitatható. Az „Ö jertek, énekeljünk kánont“ című Cherubini mű tárgyalásánál talán meg lehetett volna említeni a dal dinamikai kidolgozását is. Ez ugyanis rendkívül fontos körülmény, mert ellenkező esetben a kánon „összezúg“. Nem domborodik ki a vezető dallamot jelentő C-rész (a 3-as számmal jelölt 9—12-ik ütem) az inkább kont- rapunktikusan kíséret jellegű A—В részből (az 1—8 ütemből). Persze arról beszélni, hogy mi nincs benne egy, a gyermekkarról szóló 135 oldalas munkában — ez úgy véljük, nem rentábilis, mert amit a szerző ezen a 135 oldalon összefoglal és kifejt, az valóban a legfontosabb, az találóan tipikus, azt minden gyermekkórus vezetőjének ismernie kell. És ez a mű igazi és legnagyobb érdeme. Külön kell szólni a mű sorrendben utolsó fejezetéről, mely a gyermekkórus tagjainak a zene szeretetére való nevelésével foglalkozik. A közvetlen hangon megírt, meggyőző erejű fejezet — mint ezt utólag megtudtuk — Mózsi Ferenc munkája. Újszerű gondolatokat vet fel, harcol a „produkciós-szemlélet“ ellen, és minden gyermekkórus elé két teljesen egyenrangú célt tűz: 1. aktív munkával értékes zenei műveket interpretálni, 2. a (zenei, de ezen keresztül általában) szép észrevevésre, annak igényére és létrehozására nevelni annak érdekében, hogy a kórustagok (és általuk az egész iskola) észrevegyék a körülöttük sokféle formában megjelenő szépet; majd kívánják, igényeljék azt, hogy minden, ami körülveszi őket, a maga módján szép legyen. A „Tavaszi szél vizet áraszt“ című népdal, Csajkovszkij, Weber és Mozart műveinek élvezetes, a gyermekek lelkivilágának megfelelő bemutatása — úgy véljük — sikeres útmutatás: hogyan megszerettetni a muzsikát. A kiváló munka legnagyobb „hiányossága“, hogy csak 300 példányban jelent meg, és nem árusítható. A kiadvány iránti igényléseket, illetve a kölcsönzéssel kapcsolatos kérelmet, az* illetékes járási kultúrháznál kell érvényesíteni., — V — 26
