Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 1. szám - Lipcsei Gyuláné: A népi hagyományok ápolásával a szocialista neveléséért
a legjobb, ha ebbe a munkába bekapcsoljuk a tanulókat is, ők szívesen vesznek részt ebben a munkában, és büszkék lesznek rá. Azonban távolról sem szabad azt hinnünk, hogy ha már történelmi szaktanteremmel rendelkezünk, akkor tovább nem kell szemléltető eszközöket gyűjteni. Továbbra is állandóan gyűjteni és tökéletesíteni kell a szemléltető eszközöket. Ezenkívül rendszeresen tanulmányozzuk mind a belföldi, mind pedig a külföldi szakfolyóiratokat is. LIPCSEI GYULÁNÉ tanítónő A CsISz Pionírszervezetének Központi Tanácsa már tavaly előírta, hogy az iskolások az expedíciós játékok keretében gyűjtsék és ápolják a népi hagyományokat. Ennek tudatában a honismereti kör iskolánkban Gímesen hozzáfogott a környék néprajzi anyagának összegyűjtéséhez, és belőle néprajzi kiállítást rendezett. Ezzel a kiállítással az volt a célunk, hogy bemutassuk diákjainknak a múltat, hogy értékelni tudják a jelent. Ügy érezzük, fáradságunk sikerrel járt. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a múltban sokszor nem éreztük e probléma fontosságát. Elhanyagoltuk a népi hagyományok ápolását, mely pedig kiváló eszköze az ifjúság szocializmusra való nevelésének. Mi, pedagógusok nem kozmopolitákat akarunk nevelni, hanem jellemes ifjúságot, akire a szocialista állam jövőjét rá lehet bízni, olyan embereket, kiket nem a személyi kultusz karrierizmusa, hanem a marxi—lenini eszmék nyílt tisztasága vezet. Emberi tulajdonság: ami a múltban A szaktantermi oktatásnak rendkívüli előnye, hogy a gyermekek tevékenyek, önérzetesek lesznek, a közös vagyont megbecsülik, ügyelnek a tanterem, az iskola tisztaságára. Kétségtelen, hogy az ilyen oktatás több munkát követel a tanítótól. Az, aki a tanítói pályát szereti és hivatást érez iránta, az szívesen vállalja a többletmunkát, mert hisz tanítványai alaposabb tudása, őszinte ragaszkodása, a szülők és társadalmunk elismerése a legszebb jutalom a pedagógus részére. A népi hagyományok ápolásával a szocialista növelésért rossz, kellemetlen volt, elfeledjük, csak a kellemes, szép emlékeket emlegetjük. Gyakran halljuk idősebb emberektől, így-amúgy volt, sokkal szebb volt a diákélet azelőtt. A fiatal diák elhiszi, amit az idősebbek mondanak. Kezd hinni olyasmiben, ami valóságban sosem létezett. A néprajz segítségével próbáljuk meg rekonstruálni a 30-as évek diákéletét, például a száréi, koloni, lédeci, gímesi néprajzi anyag figyelembe vételével. A kisdiák vállán tarisznya lógott. A gímesi, kolom vízszintes, a zsérei függőleges vörös csíkokkal volt díszítve, a lédeci csak egy vörös csíkkal. A tarisznyában volt a palatábla, palavessző, ábé- cés könyv és a fekete korpáskenyér. A fiúk, lányok egyaránt szoknyában jártak iskolába. A lányok szoknyáját színes virágok díszítették, a fiúké egyszínű volt. Ezen tények szemléltetése után a mai kor diákja bizonyára reális képet nyer szocialista társadalmunk jelentős vívmányairól. A néprajzi anyag gyűjtésével az volt a célunk, hogy a diák esetleg 23
