Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 1. szám - Hofer Lajos: A szaktantermes oktatás jelentősége a történelemtanításban

gyölítve a vetítővászon és az abla­kokon az elsötétítésre alkalmas függönyök. Azonkívül szükséges, hogy minden egyes pádon legyen egy történelmi atlasz, külön hazai és külön a világtörténelmi számá­ra. Fontos, hogy a szakteremben könyvszekrényeket és könyvespol­cokat is elhelyezzünk, ahol a ha­zánkban kiadott történelmi mun­kák, valamint a történelmi tárgyú szépirodalmi művek sorakoznak. A polcokra pedig olyan folyóirato­kat teszünk, amelyeket a történe­lem tanításánál felhasználhatunk. A nagy táblák zöld színűek. Ezen­kívül célszerű, ha van mágneses táblánk is, amelyre magyarázat köz­ben a szemléltető képeket helyez­zük. A történelmi atlaszok számára használjunk külön kis szekrényt, mert ezek az atlaszok a 6—9. év­folyam minden tanulója részére szükségesek. Ajánlatos, hogy a történelmi fal­részen elhelyezzünk egy mágneses vagy legalább egy rendes táblát, ahová a tanító irányítása mellett a tanulók kiteszik a legújabb tör­ténelmi eseményeket ábrázoló ké­peket a megfelelő szöveg kíséreté­ben. Az osztályterem mellett vagy kö­zelében szükség van egy, a törté­nelem, földrajz és állampolgári ne­velés céljait szolgáló szakkabi- nettre, ahol a három tantárgyhoz való szakirodalom található, azon­kívül egy-egy dolgozóasztal, ahol a tanításhoz szükséges segédeszkö­zöket készítjük elő a tanulók bevo­násával. A tanulók úgy készülnek elő a tanításra történelemből, hogy dél­után a szaktanteremben kiválaszt­ják a legmegfelelőbb könyvet, fo­lyóiratot vagy atlaszt, így hát al­kotó módon készülnek el a másna­pi órára. Természetesen a szaktan­termet a kabinettel együtt délutá­nonként a tanulók rendelkezésére kell bocsátanunk. A könyvszekré­nyeket egy-egy tanuló kezeli. Ami a feleltetést illeti, azt a kö­vetkezőképp ajánlom megvalósíta­ni: szólítsunk fel egy-egy tanulót, aki a megadott kérdésre felel, s közben a tanult anyagot kiegészíti a megfelelő szakirodalommal, a többi tanuló pedig figyelemmel kí­séri, mit lehetne még mondani az anyaggal kapcsolatban. A tanító felszólítására a többiek is örömest felelnek. Az értékes hozzászóláso­kat a tanító osztályozza. Ezzel a módszerrel az egész osz­tályt aktívan bekapcsoljuk a tanítás menetébe. Az új anyag magyarázásakor is bevonjuk az egész osztályt, s a ta­nulók eddigi ismereteit is fel­használjuk. Ezzel a módszerrel a tanulók ismeretei nem lesznek sem verbális, sem formális jellegűek. Természetesen a régi anyagot is állandóan nagyvonalakban ismé­teljük. Például ha építészeti stílu­sokról tanítunk, akkor a leghelye­sebb, ha az eddig átvett építészeti stílusok jellegzetességeit a nagy táblákon lerajzoljuk, majd az újabb építészeti stílusú épületek képeinek vetítése előtt felhívjuk a tanulók figyelmét, hogy figyeljék meg: a bemutatott képeken levő épületek miben különböznek az előző stílus­tól és mi a jellegzetességük? Hogyan is készülhetünk jel a szaktermes oktatásra? Erre éveken keresztül kell ké­szülni. A szakfolyóiratból, újságból kivágjuk a megfelelő történelmi képeket, fehér kartonpapírra ra­gasztjuk, és a megfelelő szöveget kellő nagyságú betűkkel redisszel aláírjuk. A képeket pedig a téma­körnek megfelelően csoportosítjuk. Az ilyen gyűjtés évekig tart, de 22

Next

/
Thumbnails
Contents