Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964-02-01 / 6. szám - Manga János: A néprajzi ismeretek szerepe az oktatásban
juk meg a változást, a fejlődés törvényszerűségeit, így látjuk a múltat és a jelent, a történelmet. Láttuk, hogy a néprajz célja végső soron valamely nép történeti múltjának feltárása. Egy egész nép történetét viszont csak akkor ismerhetjük meg, ha ismerjük egy-egy faluját, községét, vidékét. Az egyes falvak, vidékek kultúrájának, történetének összehasonlító, elemző vizsgálatával ismerjük meg az egész ország népének történetét, kultúrájának fejlődését. Mivel az ilyen módon megszerzett ismeret- anyag a gyermeket a dialektikus gondolkodásra, egészséges lokálpatriotizmusra, a szülőföld, a haza szeretőiére neveli, ezenkívül széles alapokat nyújt a különféle szakismeretek megszerzésére, úgy véljük, a néprajznak nagy szerepe lehet az oktatásban. Félreértés ne essék, távolról sem arra gondolunk, hogy a néprajzot mint tantárgyat vezessük be az iskolába. Talán inkább azt mondanánk, hogy a néprajz módszerét kövesse az iskola és használja fel a néprajz eredményeit a különböző tantárgyak keretén belül. Több tantárgy, számtalan tanítási téma van, amely a néprajz, a népismeret, a népi kultúra egyes területeihez kapcsolható vagy fordítva: a néprajznak rendkívül sok ága használható fel az egyes tantárgyak, az egyes tanítási órák keretében. Nem beszélünk most arról, hogy milyen szerepe van az énektanításban a falu vagy a környék népdalanyagának; ezt minden nevelő tudja. Azt is bizonyára tudják, hogyan használják fel a népi játékok, a régi szőttesek, hímzések stb. anyagát. De ezenkívül még számtalan néprajzi téma kapcsolható az oktatáshoz. Vegyünk sorra belőlük néhányat! A lakóhely- vagy honismeret tárgya voltaképpen a természeti környezet és néprajz: a község vagy a környék népe anyagi és szellemi műveltsége egészének vagy részeinek ismerete. Ebbe beletartozik a gazdálkodás, az állattartás, a foglalkozások, az építkezés, a ház és berendezése, a viselet, a művészkedés, a népdalok, a mesék, a mondák, a szokások, a szórakozási alkalmak stb. Ezen felül — az egyes tantárgyakon belül is — gazdag lehetőség kínálkozik a változás, a fejlődés számtalan mozzanatának érzékeltetésére, megfigyelésére. Összehasonlíthatjuk a régi termelőeszközöket, munkamódokat, házakat, az egyes ruhadarabokat, használati tárgyakat, ételeket, bútorokat, szórakozási alkalmakat a maiakkal. Az egészségtani tárgyú órákon a fejlődés szemléltetésének leghatásosabb módja, ha a régi babonás gyógymódokat, az egészségtelen lakásokat állítjuk szembe a mai egészségvédelemmel, az egyre szaporodó korszerű, száraz, világos, kényelmes lakásokkal. A történelmi, a földrajzi órákon számtalan lehetőség nyílik az egyes várakhoz, helyekhez, hegyekhez, folyókhoz, községekhez fűződő legendák, mondák megismerésére. Összehasonlíthatjuk az egyik vidék földművelését, állattartását, építkezését, viseletét, népdalait, szokásait, táncait a másukéval. Ez a módszer — természetesen — kiterjeszthető nemcsak az ország tájaira, a nemzetiségekre, hanem a szomszéd-, sőt a távolabbi népekre is. Most szükségképpen felvetődik az a kérdés, hogy mindehhez honnan vegye az anyagot a nevelő, honnan vegye a tanuló? Általános néprajzi leírásaink, gyűjteményeink vannak, akadnak vidékek, falvak is, amelyekről néprajzi monográfia készült. Ezek hasznos segédkönyvei lehetnek a nevelőnek. De van ennél sokkal fontosabb tényező: a tanuló öntevékeny részvétele a néprajzi ismeretszerzésben, a megfigyelésben, tehát a tanuló néprajzi adatgyűjtése. A nevelő által megadott témakörben a tanulónak kell elvégezni a megfigyeléseket, és neki kell a szükséges adatokat összegyűjtenie, leírnia a falu idősebb embereinek, nagyszüleinek, szüleinek, rokonainak, szomszédainak elbeszélései alapján. Egy-egy ilyen adatgyűjtésre több tanulónak más-más témakörben is adható megbízás. Néprajzi téma lehet tárgya akár az iskolai, akár a házi feladatnak. A néprajzi tárgyú fogalmazások a tudományos kutatásokat is segíthetik. A budapesti Néprajzi Múzeum néprajzi gyűjtőhálózatának tagjai között nagyon sok az általános- és középiskolai tanuló, akik értékes adat181
