Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 1. szám - Török Matild: A tanulók aktivizálása a szlovák nyelvórákon
a tanítási órát gazdaságosan használjuk ki. Ahhoz, hogy biztosítsuk a tanulók teljes aktivitását, az óra minden mozzanatát át kell gondolnunk, be kell terveznünk. K. Moszkalenko, a lipecki péda- gógtai főiskola tanára, komoly visszhangot keltő, nagy vitát kiváltó tanulmányában tovább megy, a tanítónak munkamódszere mellett a tanulók munkamódszerét, aktivitását és önállóságát is hangsúlyozza; ,,Az óra hatékonysága teljes egészében a tanító felkészültségétől függ. Ezért a tanítónak nem csak azt kell átgondolnia, hogy mit, hogyan és hány percig fog csinálni önmaga az órán, hanem a legfontosabb azt alaposan átgondolnia, hogy mit fognak csinálni a 45 perc teljes kiaknázásával az ő irányítása alatt a tanulók: hogyan érheti, el, hogy munkájuk változatos, önálló, alkotó jellegű, termékeny és érdekes legyen, hogy fejlessze aktivitásukat, felfogóképességüket és tudásszomjukat.“ Az iskola oktató-nevelő munkájának egyik legfontosabb feladata tehát a tanulók aktív részvételének biztosítása. Még gyakran előfordul, hogy a tanító az óra nagy részét az anyag hosszadalmas, aprólékos magyarázatával tölti el, tehát az órán úgyszólván egyedül szerepel. Az ilyen módszer csökkenti a tanulók munkakedvét, és fékezi aktivitásukat. A tanító elsősorban legyen tisztában a tanítás céljával, munkakörülményeivel és feltételeivel. A jó tanító lelkiismeretes, következetes, szereti hivatását, tanítványait és szaktárgyát lelkesedéssel tanítja. Mindez hatással van a tanulókra is, elismerés, tisztelet, és becsülés ébred bennük tanítójuk iránt. Ök is megismerik munkájuk értelmét, célját, ráeszmélnek a nyelv gyakorlati fontosságára. Az ilyen tudatosság cselekvésre, aktivitásra ösztönzi őket. A tanító tegyen érdekessé, élménnyé minden órát. Szerettesse meg a szlovák nyelvet tanulóival! „Érdekesen tanítani — olvassuk Moszkalenko tanulmányában — ez az egyik legfontosabb pedagógiai követelmény napjainkban. Az ismeretek iránti igazi érdeklődés nélkül nem érhetjük el azt, hogy a tanulók valóban aktív munkát végezzenek az ismeretek forrásával, következésképpen nem jutnak tartós és alapos ismeretekhez sem.“ Ha a tanítási óra élményt nyújtó és érdekes, a tanuló örömmel kapcsolódik be a munkába, eredményesen halad előre. Az érdeklődés felkeltése és megtartása a sikeres munka alfája és ómegája. Újból hangsúlyozzuk: a szlovák órának elsősorban a beszédkészség fejlesztését kell biztosítania. A nyelv valamennyi eleme: a szókincs, a nyelvtan, a kiejtés és a helyesírás ezt a célt szolgálja. A beszédgyakorlatok legyenek elevenek, változatosak. A beszédkészségfejlesztő gyakorlatok során használatos a „kérdés-felelet“ forma, tartalom-mondás, a párbeszéd, dramatizálás, könyv nélkül tanult szöveg stb. Az új koncepció életszerű nyelv- tanítást kíván tőlünk. Ezt úgy érhetjük el, ha az órán közvetlen beszédgyakorlathoz legtöbbször a tankönyv olvasmánya nyújt anyagot, ötletet. Az órát persze nem az olvasmány fordításával töltjük! A szöveg olvasása után leginkább kérdés-felelet formájában meggyőződünk arról, megértették-e a tanulók, és e szerint csak azt a részt fordítjuk vagy magyarázzuk, amely a tanulóknak nehézséget 17
