Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Német Dezső: Már a zsenge gyermekkorban kezdjük meg a munkára való nevelést

két szlovákul. Ez a tanulónk szlovákul felvételizett és kifejezésbeli nehézségei nemigen voltak. Visszajőve ugyancsak szlovák tanításnyelvű iskolát látogat, ami mintegy megcáfolja állítását. A másik tanulónk pedig nyíltan megmondotta, hogy a honvágy hozta őt haza, mert nem talált otthonra új környezetében.

Nem tudom, hogy mások találkoztak-e ilyen és ehhez hasonló esetekkel a múltban, vagy nem? Feltételezhető, hogy

igen, és így ezek az esetek nem egyedülállóak. Mindenesetre kár, hogy nem fordítottak rá nagyobb gondot, hogy jobban megismerkedjenek velük, és nem beszélgettek el ezekkel a tanulókkal. Ezzel a pár sorral hozzá szeretnék járulni ahhoz, hogy elgondolkozva, megfontolva úgy kezdjük meg az 1962—63- as iskolai évet, hogy a fentiekhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő.

Csiffáry L., tanító, Mulla

Már a zsenge gyermekkorban kezdjük meg a munkára való nevelést

Makarenkóhoz, a híres szovjet pedagógushoz egyszer egy fiatal anya érkezett. Azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy héthetes kisfiát mikor kezdje el nevelni.

Makarenko így válaszolt: „Asszonyom, pontosan két hetet megkésett!”

Ebből a szerény kis példából láthatjuk, hogy a nevelést a családban már a gyermek életének első napjaiban kell megkezdenünk, s hogy nevelnünk állandóan lépten-nyomon kell. Hiszen a gyermek jelleme nem alakul ki egyik napról a másikra, hanem lassankint az évek folyamán. A jó, szilárd alaptól függ a további, a „felépítmény”. Azok a szülők, akik kezdettől fogva helyesen nevelik gyermekeiket, azoknak később nincs nagyobb problémájuk a nevelés terén.

Amint Komenský mondotta:

„... Bár a nevelés igen bonyolult feladat, szükséges, hogy minden szülő tisztában legyen vele. Hiszen gyermekeink viselkedéséért mindenkor felelősek vagyunk.

Igen nagy jelentőségű a gyermekek munkára való nevelése, az pedig a házimunkában, a házimunkához való viszonyban gyökeredzik. Már zsenge gyermekkorban kell megkezdeni a munka iránti jó viszony kialakítását, ennek eredménye megnyilvánul a pályaválasztásban, valamint a tanulóknak a munkához való későbbi kapcsolatában. Ha minden szülő erre törekedne, akkor nem fordulnának elő olyan esetek, amelyekről itt röviden szólni szeretnék.

A napokban egy nagyon türelmes mama nem is panaszképpen, hanem csak úgy mellesleg beleszőtte beszélgetésébe, hogy az ő Sárika lányának (aki kitűnő tanuló egyébként) eddig még sohasem jutott eszébe, hogy elmosogasson vagy eltörölgessen. Pedig mindkét szülő dolgozik, munkába jár, háztartási alkalmazottjuk pedig nincs. így a konyha és minden házimunka az édesanyára hárul.

Nemrégen utazás alkalmával egy édesanya elpanaszolta, hogy alig áll a lábán, mert kirándulni megy a család, s ő egész éjjel mosott, vasalt, csomagolt, csakhogy minden meglegyen, amire csak szükség lesz. — Ekkor megkérdeztem, hogy mit csinált a 17 éves lánya és 16 éves fia? Azt válaszolta, hogy azok rendes időben lefeküdLek, az ágyban — szokás szerint — olvastak egy ideig, aztán aludták az igazak álmát. — Később megkérdeztem a szülőket, helyesnek tartják-e ezt a nevelési módszert. A mama azt válaszolta, hogy őt semmi sem idegesíti jobDan, mint na valamire kérnie kell gyermekeit, s azok azt megtagadják. Inkább egyedül mindent elvégez. Az apa viszont, aki szintén nem vesz részt a házimunkában, azt felelte, hogy a családi élet megszervezése a felesége dolga, ebbe ő nem szól bele. Közben persze nem veszi észre, hogy felesége túl van terhelve munkával, s igazán megérdemelne egy kis pihenést, szórakozást, művelődést! — Mindenkéo- pen helytelen utakon jár az ilyenfajta nevelés!

Hogy folytassam a sort, felidézem an46