Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 1. szám - Csiffáry L.: Néhány gondolat az év elején / Levelezőink írják
Néhány gondolat az év elején Az alapfokú kilencéves iskolák tanulói közül szép számban jelentkeznek tanulóink a szakiskolákon való továbbtanulásra. Ezek a tanulók ennek következtében nagyrészt elszakadnak megszokott környezetüktől: a családtól, az otthontól. Sok esetben tanulóink szlovák nyelvű szakiskolába jelentkeznek és a felvételi vizsgákon megállják helyüket. Nagy örömmel készülődnek a sikeres felvételi után az új iskolába, új környezetbe. Egyre többet gondolnak az új iskolára, arra, hogy vajon találnak-e új barátot (barátnőt], vajon milyenek lesznek az új tanítóik? Az elképzelés és a valóság azonban a legtöbb esetben nem válik valósággá. Ilyen esetekben kell, hogy a nevelő és a tanító közös, céltudatos munkája „helyrehozza” a gyermek elképzelését az új életről. Ellenkező esetben törés áll be, ami megmutatkozik egyrészt a tanuló előmenetelében, vagy az is előfordul, hogy a tanuló elszökik abból a környezetből, ahol nem találta meg új otthonát. Nekünk, tanítóknak meg kell értenünk az ilyen gyermeket. A 14—15 éves gyermekektől nem követelhetjük meg, hogy magukra hagyva, küzdve az új benyomásokkal, felnőtt módra gondolkozzanak. Mi tehát a teendőnk, hogy tanulóink könnyebben átvészelhessék ezeket a pillanatokat, napokat? Fontos, hogy az internátusbán elhelyezett tanulókat elkészített hely várja, hogy odaérve azonnal elrakhassák dolgaikat, és ezzel mintegy birtokba vegyék az új otthont. Helyesnek találnám, ha az új tanulók ágyát, szekrényét, helyét, az étteremben névjegytáblával jelölné meg az internátus vezetősége. Az is jó lenne, ha az idősebb bentlakók védnökséget vállalnának az egyes tanulók felett. Ennek a megszervezését úgy kell irányítani, hogy az internátusi belépésnél már várnák a régi tanulók az újakat. Helyes lenne, ha a szobabeosztás is hasonlóképp menne végbe. A vezetőknek az első hetekben behatóbban kell foglalkozniuk a tanulókkal. Ez azért szükséges, hogy a tanulóknak minél kevesebb idejük maradjon arra gondolniuk, vajon mi van otthon. Kell, hogy az új tanulók minden pillanata ki legyen töltve, mert ellenkező esetben minden gondolatuk haza száll, összehasonlít és kibírhatatlannak találja új helyét. Ebbe a munkába be kell vonni az idősebb bentlakókat is. Semmiesetre sem helyeselhető, hogy vasárnapra a közelebb lakó új tanulókat az internátusból hazaengedik. Semmiképp sem helyénvaló, ha nyomós ok nélkül az ilyen eset hétköznap — akár csak délutánra is — is előfordul. Az első hónapban a tanulók az internátust csak közösen hagyhatják el. Ha nem így járunk el, megesik, hogy aki 200—300 km-re van hazulról, irigykedni fog arra, aki hazamehet, s ez növeli a honvágyát. Gondolkozik és összehasonlít. Ennek eredménye csak az lehet, hogy helyzetét kibírhatatlannak lássa, és akármi módon is, de haza akarjon jutni. Vasárnapokra közös kirándulásokat kell betervezni, akár a közvetlen környezet, akár a távolabbi környék megismerése céljából. Meg kell mutatni az új tanulóknak a vidék szépségét, hogy megkedveljék. A családi otthon melegét nehéz pótolni. Bármennyire is otthonosak az in- ternátusaink, az otthon meghittségét és melegét nem tudják helyettesíteni. Ezért ha mód nyílik rá, akkor igen jól esne az új tanulóknak, ha esetenként a hDly- beli tanulók meghívnák őket otthonukba. Mindjárt az első napokban (minél előbb) feltétlenül meg kell szervezni a tanulók ismerkedési estjét, hogy barátokra lelve könnyebben leküzdhessék honvágyukat, és otthon érezzék magukat. Az internátus nevelője helyettesíti az apát, az anyát. Legyen megértő barát, adjon tanácsot, ha arra szükség van. Éppen ezért ügyelni kell a nevelők kiválasztásánál: nehogy megtörténjék az az eset, hogy leányinternátusban féfi- nevelő legyen és fordítva. A fejlődés korában levő gyermek még hasonnemű felnőttel szemben is sok esetben tartózkodó. Mi késztetett arra, hogy ezt a pár gondolatot papírra vessem? Mit akarok ezzel elérni? Szeretném, ha nem fordulnának elő olyan esetek, mint iskolánk tavalyi növendékei között előfordultak. Két tanulónk mindjárt szeptember első napjaiban otthagyta az iskolát, ahol készülnie kellett volna jövő életére. Az egyik tanuló szlovák nyelvű szakiskolát hagyott ott, azzal a megokolással, hogy nem tudja megtanulni a kémiai képlete45
