Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 1. szám - Mikor használhatjuk visszaható igét? Mikor visszaható névmásos szerkezetet? / Nyelvművelés
Az első idézetben a láb, a másodikban pedig a pamlag helyett áll személyes névmás, mivel a költő az említett fogalmakat megszemélyesíti, beszél hozzájuk. A 3. személyű névmást használjuk tárgyak, állatok neve helyett. PL Ha a sertések meghíznak, levágják őket. A kölcsönkért könyveket elolvassuk, aztán visszaadjuk őket a könyvtárba. Az utóbbi esetben nem helyes a személyes névmás helyett a mutató névmás használata; ezért ne mondjuk így: Ha a sertések meghíznak, levágják azokat! A mutató névmásnak ugyanis rámutató szerepe van, s ezért nem ide való. Helyette szemálynévmást mondjunk, hogy ne kelljen kétszer egymás után kimondanunk a fogalom nevét. Személyes névmásként sokszor a nyomósítást kifejező magam stb. visszaható névmást használjuk. Pl.: A leckét magam (én] írtam. Sorsunkat magunk (mi] irányítjuk. Mikor használjunk visszaható igét? Mikor visszaható névmásos szerkezetet? Visszaható igével azt fejezzük ki, hogy az alany cselekvése reá hat vissza, vagyis az alany a cselekvést önmagán viszi végbe. Pl. Reggel mindnyájan mosakszunk, törülközünk, fésülködünk. Sokszor az alanyra visszaható cselekvést nem fejezhetjük ki visszaható igével, mert az igének visszaható alakja nincs, vagy pedig nem jelöli azt, hogy az alany a cselekvést önmagán végzi. Ilyenkor mondanivalónkat az ige cselekvő alakjának és a visszaható névmásnak a kapcsolatával fejezzük ki. Nincs pl. visszaható alakja a következő igének: jól, rosszul érzi magát, kelleti magát, kínáltatja magát, áltatja magát, kéreti magát, fogja, kapja magát stb. Hasonlóképp nincs visszaható alakjuk az igekotős igéKnek sem; ezek helyett is visszaható névmásos kapcsolatokkal fejezzük ki magunkat: rászánja magát, elszégyenli magát, megvédi magát, megemberli magát, föláldozza magát, megérteti magát stb. Sokszor nem élhetünk visszaható igével azért, mert az ige visszaható alakja más jelentésű, mint névmásos kapcsolata. így szükség szerint az alábbi kifejezések mindkét változata helyes, mondanivalónknak megfelelően választhatunk közülük, csak egymás helyett nem használhatjuk őket, mert más-más jelentésük van a visszaható igéknek és a névmásos kifejezéseknek. Ilyenek: megüti magát — megütközik; becsapja magát — becsapódik; kéreti magát — kérődzik; igazolja magát — igazolódik; meglepi magát — meglepődik; gyötri magát — gyötrődik; izgatja magát — izgul stb. Sokszor nyomatékosabb a névmásos szerkezet a visszaható igénél, s ezért használjuk a névmásos kapcsolatot. Pl.: Szégyelld magad! — Szégyenkezz! — Védd magad! — Védekezz! — Óvd magad a veszedelemtől! — Óvakodj! KAZIMÍRNÉ PESTHY M., PI, Nitra 33
