Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Szívós József: Fizikai gyarkolatok a 7. évfolyamban

túlhaladni, mert akkor a tanulók nem képesek követni a munka menetét és lemaradnak.

Kutassuk tehát: hogyan fejleszthetnék hatékonyan a fizikai gyakorlatok a tizenhárom éves tanulók tudását, készségeit. A fizika az anyag általános tulajdonságait vizsgálja, és az a célja, hogy megállapítsa az egyes anyagok kölcsönös mennyiségbeli viszonyát. Ezért a megfigyelésből és kísérletből indul ki, mennyiségeket mér, amelyek közt feltételezi a mennyiségi viszonyt, feljegyzi a mérések eredményeit, következtetéseket von le belőlük, amelyeket általánosít. Az az általános következtetés, amely a mérésből és a matematikai analízisből jön létre, az a fizikai törvény. A fizikai törvény felfedezése és annak gyakorlati felhasználása minden fizikai kutatás célja.

Hogy a törvény valóban általános jellegű legyen, sok pontos mérés eredményét kell tükröznie. Az egész munkafolyamat a kísérlettől a törvényig és a gyakorlati alkalmazásig egyébként tudományos felkészültséget és alaposságot, gyakran jelentős matematikai fejlettséget, tudást követel. Mindezek olyan tulajdonságok, amelyeket a tizenhárom éves tanuló még általában nélkülöz. Azonban ennek a munkafolyamatnak az első stádiuma: a kísérletezés iránt érdeklődést tanúsít, rendkívül kíváncsi. Ezért — véleményem szerint a tanulóknak ezt a természetes kíváncsiságát ki kell használni és fejleszteni. Segédeszközöket, készülékeket, gépeket kell kezükbe adnunk, hogy játsszanak velük és megismerjék fizikai lényegüket, különféle anyagokat kell rendelkezésükre bocsátanunk, hogy kipróbálják őket [szilárdságukat, keménységüket stb.j, hogy törjék, vágják, fúrják, hevítsék stb., és így a tanító szakfelügyeletével — adatokat, tapasztalatokat gyűjtsenek az anyag tulajdonságairól. Ügy van ezekkel az adatokkal a tanuló, mint az összegyűjtött aprópénzzel, amelyet végül bankóra kíván beváltani. Csak az így szerzett szellemi tőke gyümölcsöző, mert bármikor „felváltható“ az alkotó munkához szükséges ismeretekre.

Ezek alapján érthető, hogy csak másodrendű szerepet tulajdonítok a tantervben feltüntetett mérőkészülékeknek és hibaszámításoknak. Ezt két okból vélem helyesnek. A hibaszámítás a kvantitatív kísérletek eredményének finomítása lévén nem járul hozzá a tanulók anyagmegismeréséhez. Másrészt pedig a tanulók szemléleti világképük átdolgozása közben csak a legszembetűnőbb összefüggéseket veszik figyelembe, és olyan jelentéktelennek tartják a megfigyelési hibákat, hogy azokat nem tartják számon. A tizenhárom éves tanuló a mérés eredményét kételkedés nélkül pontosnak tartja. Természetesen nem magát a mérést, hanem az igényesebb és nem érdekes matematikai módszereket tartom feleslegesnek az ezen a fokon folytatott fizikai gyakorlatokon. Messzemenőleg egyetértek azonban az előírt parafa- és üvegmunkákkal. Ugyanis az anyag formálása és annak egyidejű tanulmányozása az ilyen korú tanulók jellegzetes tulajdonságai közé tartoznak. Mivel ez testmozgással jár, a tanulókat rendkívül érdekli és foglalkoztatja. Az ilyen foglalkozás a tanulók számára hozzáférhető módon vezeti őket az anyag törvényszerűségeinek felismeréséhez.

Az első pillanatban úgy tűnhet, hogy azt szeretném kihagyni a tantervből, ami valójában a fizika körébe tartozik. Amint ismeretes, a fizikatankönyvek fejezetei ilyen címeket viselnek: Szilárd testek tulajdonságai,

26