Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Néhány gondolat az idegen nyelvek eredményesebb tanításáról

A szabály és a ragozási minta a magyarázat során csak mint segédeszköz szerepeljen, később pedig mint a tudatos ellenőrzés eszköze a hibák kijavításában (tehát akkor, ha cserbenhagy az analógia és az automatizmus), viszont sose legyen kiindulópont, sem pedig a nyelvtani ismeretek begyakorlásának központi problémája.

Az új nyelvkönyvekben alkalmazott módszer tehát nem a ragozási mintákból indul ki, hanem a mondatalkotáshoz megfelelő szókapcsolatokból, nem szabályokból és „mintákból“, hanem mondatpárokból és állandó szókapcsolatokból. Az NDK- ban sikerrel alkalmaznak hasonló módszereket az orosz nyelv tanításában az ún. lipcsei kísérletben, amely a „semantisch kombin'ede Ganzheiten“-ből, és az ún. erfurti kísérlet keretében, amely viszont a mondatból mint tanítási egységből indul ki.

A tankönyvek a mintamondatok módszerét mind a magyarázattal, mind pedig a nyelvtani ismeretek begyakorlásával kapcsolatban alkalmazzák. A nyelvtan magyarázásakor a mintamondatok arra valók, hogy dióhéjban összefoglalják az egész átvett nyelvtani ismeretanyagot. Burkoltan magukba foglalják a hasonló mondatok és alakzatok alkotására vonatkozó utasítást, úgyhogy — legalábbis eleinte — eltekinthetünk a nyelvtani szabályoktól mindenütt, ahol a szabályok inkább csak fékeznék a beszédkészség automatikussá válását (pl. a szórend elsajátításakor).

Emlékezetből való megtanulásra kiszemelt mintamondatoknak jellegzetes mondatokat válasszunk; ezek függjenek össze szervesen azzal a helyzettel, amelyből kiindulnak. Ezt a helyzetet már a mondatok tartalma is meghatározza („Was wünschen Sie, Herr Klein?“), néha az előző kérdés is érzékelteti („Wohin gehst du? — Ich gehe auf die Post“). Jegyezzük meg, hogy a mintamondatok nem öncélúak, hanem különböző jellegzetes helyzetekben a mindennapi beszéd felhasználható elemei. Ha a tanulók ezeket megjegyzik, akkor

1. a beszédben könnyen felhasználhatják őket,

2. az említett mondatok mintájára más mondatokat is alkothatnak (az ismeretek készséggé fejlődésének a mintái);

3. még inkább segítségükre lehetnek a nyelvtani jelenségek megjegyzésében, mint a szabály vagy a ragozási minta, mert szorosan összefüggnek a konkrét beszédanyaggal (a szöveggel vagy a helyzettel), s őzért lélektani tekintetben is közelebb állnak a tanulókhoz, mint maga az elvont (absztrakt) nyelvrendszer.

A begyakorlás során a mintamondatok módszere olyan gyakorlatokban érvényesül, amelyekben az eredeti mintamondatot sokféleképpen lehet változtatni különféle cserekifejezések alkalmazásával.

Azonban sem a gondosan kiválasztott minimális szókészlet, sem pedig a mintamondatok módszerének az alkalmazása — s ezzel az elméleti nyelvtani ismeretanyag csökkentése — egymagában még nem volna elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a tanulók beszédkészségének a kialakulását. Igen fontos, hogy a tanító minden órán figyelemmel kísérje a beszédkészség valamennyi tényezőjét. Az órán a lehető leggyakrabban beszéljen idegen nyelven, és úgy irányítsa a tanulókat, hogy ők is idegen nyelven beszéljenek.

Rendkívül fontos, hogy a tanító az osztályban az első órától kezdve kialakítsa és biztosítsa az idegen nyelvű „légkört“. A nyelvtani magyarázat kivételével állandóan idegen nyelven kell beszélnie a tanulókhoz, idegen nyelven kell nekik parancsokat és utasításokat adnia, még akkor is, ha eleinte kénytelen lesz bizonyos nyelvtani és lexikális jelenségeket magyarázat nélkül említeni. Ez szinte természetes velejárója az idegen nyelvű szöveg meghallgatásának.

22