Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 1. szám - Böszörményi János: A tanulók kifejezőkészségének fejlesztése az új koncepció szellemében
zás azonban — mai felfogás szerint — nem épülhet pusztán az élményanyagra. A szóbeli és írásbeli kifejezésnek a tanulók logikus gondolkodását is fejlesztenie kell. Eszerint a megfigyelés, a tapasztalat és az azokon alapuló gondolat kifejezése jelenti a szóbeli és írásbeli kifejezés logikai menetét. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy mellőzni kell az élményanyagot. Nyilvánvaló, hogy a tanuló közvetlen élménye, találkozása az élet valóságával, az átélés emóciója szubjektív gondolatokat, érzelmeket ébreszt benne, és kiváltja nála a gondolatok közlésének készségét. Ezenkívül az átélés, az élmény utólagos rögzítése fejleszti az emlékezést, és a tanulót gondolkodásra készteti. A dialektikus elvek azonban megkövetelik, hogy a tanuló ennek az élménynek ne csupán passzív szemlélője, hanem cselekvő részese is legyen. Ez a folyamat tehát minőségileg magasabbfokú cselekvést kíván. így kerül előtérbe a megfigyelés és a tapasztalat szerepe a fogalmazásban. Természetesen nevelési szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy a megfigyelés és a tapasztalat nyújt-e élményt a tanulónak. Ha nem jelent számára élményt, akkor nem is érdeklődik az iránt tartósan, az érdeklődés hiánya pedig a minimumra csökkenti a megfigyelés eredményét. A fogalmazás feladata ugyanis nem csupán az, hogy reprodukáljon. Ez csak eszköz ahhoz, hogy a tanulóban új gondolatokat ébresszünk a tárggyal kapcsolatban. Ezért van igen fontos szerepe a fogalmazás tanításának a logikus gondolkodás folyamatának kialakításában. Ennek érdekében a megfigyelés tárgya iránt fel kell kelteni a tanulóban az érdeklődést. Az érdeklődés felkeltésének a legjobb eszköze éppen az élmény. Az élmény tehát csupán eszköz és nem cél. Ez a megállapítás egyben válasz is arra a kérdésre, hogy milyen szerepe van a fogalmazás tanításában az élménynek. A tanulónak tehát elsősorban akkor van mondanivalója, ha a megfigyelés és a tapasztalat segítségével megérti a jelenség lényegét, s azt szóban és írásban is ki tudja fejezni. Ha közlése nyomán a hallgató és az olvasó is megérti, megismeri, élvezi a mondanivalót s benne ennek nyomán ugyanazokat a gondolatokat ébreszti, akkor a fogalmazás elérte célját. Ilyenformán előtérbe kerül a megfigyelés irányításának kérdése. A tanulók megfigyelésének irányítása Az anyanyelvi órának — így tehát a fogalmazás tanításának is — nem csupán az a célja, hogy a tanulókat megismertesse a nyelv törvényeivel, a kifejezés eszközeivel, hanem végső soron az, hogy a tanulók a nyelv segítségével gondolataikat, tapasztalataikat szóban és írásban egyaránt pontosan, helyesen és érdekesen tudják kifejezni. Ez pedig valamennyi tantárgyban célja az oktatásnak. Hiszen a tanulók tárgyi tudásának ellenőrzése úgy történik, hogy a tanuló beszámol, beszél a tárgyról, tehát a kifejezés, a közlés valamelyik formáját választja, hogy a megértett anyagot reprodukálja. Ezért a magyar nyelv, valamint a többi tárgy tanítójának szorosan együtt kell működniük. A magyar nyelv tanítója elsősorban úgy tud segítséget nyújtani a többi tárgy tanítóinak ezen a téren, hogy pl. a fogalmazás tanításában is olykor érvényesíti 16
